Globális Minótaurosz és Globális falu 2015

Globális Minótaurosz és Globális falu 2015

A globális falu fogalmat Marshall McLuhan kanadai médiateoretikus alkotta meg az 1960-as évek elején, és arra utal, hogy az elektronikus kommunikációs technológiák fejlődésével a világ oly mértékben vált összekötötté vagy „kicsivé”, mint egy falu, amelyben az emberek gyorsan kommunikálnak és minden eseményről szinte azonnal értesülnek. A globális falu fogalommal 30 évvel előre megjósolta a World Wide Web létrejöttét. A továbbiakat lásd a magyar Wikipédia Globális falu szócikkében, ahonnan az előbbi két mondat is való. Több magyarázat sem kell, hiszen mindannyian benne élünk a Facebook-ban, a YouTube-ban és társaiban, hogy a rengeteg információs webhelyről ne is beszéljünk.

A Globális Minótaurosz fogalmat a görög származású és elkötelezettségű Jánisz Varufákisz (Yanis Varoufakis, amit inkább ajánlanék) makroökonómiai professzor alkotta meg a 2000-es évek végén, és arra utal, hogy a globális pénzhatalom a 2007-2008-as pénzügyi válsággal (Financial crisis of 2007–08, amit inkább ajánlanék) egy valódi Minótaurosz szerű jelenséggé vált, vagyis egy olyan szörnnyé, mely—bármennyire is áldásos volt világunk addigi boldogulása szempontjából—immár nem marad más választásunk, mint legyőzni azt. Ezzel 8 évvel előre megjósolta azt a világválságot, amely 2015-ben, mindannyiunk szeme láttára elkezdődött. A továbbiakat lásd majd ebben a bejegyzésben a későbbiekben, mivel mindez jóval kevésbé ismert, hiszen még a megelőző két mondat is tőlem való. Ismertetése pedig meglehetősen terjedelmes, és előtte még a tegnapi nap drámai történéseiről is szólnunk kell.

2015 a két meghatározó világtrend együtthatásaként jelentkező világválság, immár nem “csak” pénzügyi válság, első éve. Ezt leghatásosabban a legutóbbi napokban és hetekben publikált bejegyzéseim mutatták be, különösen az utóbbi kettő:
–  Üzenet Nyugaton élő azon honfitársainknak, akik a mindenen átgázoló bevándorlást még mindig az ottani problémák megoldásának tartják, mely 4 nappal ezelőtt, szeptember 27-án jelent meg
–  Magyarország, mint szuverén nemzetállam ügye — helytállás Szijjártó módra, azaz helytállás a szuverén nemzetállamok nélküli, nevezzük így, “egyközpontú világfalu” ügyét képviselő globális médiában. Ez 2 nappal ezelőtt, szeptember 29-én jelent meg.
Ezek pedig a Népvándorlás 3 hete – 2015. augusztus 31. – szeptember 20. alatt szereplő, összesen 12 bejegyzésemben foglaltakra támaszkodtak a szigorú tényszerűség szempontjából.

Mai nap, október 1-én azonban oda jutottunk, hogy teljes erővel felszínre tört a fenti, szeptember havi bejegyzéseimben még szinte csak lappangónak mondható, de már akkor mindenre kihatónak tűnő világválság. A tegnap tapasztalt, első szimptómák:

2015. szeptember 30, euronews (magyarul): Orosz légicsapások Szíriában 

Melyet a 2 nappal azelőtti, ENSZ-ben elhangzott Putyin beszéd minden részlete alapján kell igazából értékelnünk, és nem az “egyközpontú világfalu” ügyét képviselő globális média “szájbarágásai” alapján (melyet.
Felfogtátok, hogy mit tettetek? – Putyin beszéde az ENSZ gyűlésen (köszönet sevaster1-nek a magyar szöveg aláírásokért, tessék nyugodtan rákattintani, mivel lejátszható

És ehhez hozzá kell vennünk Nógrádi György, biztonságpolitikai szakértő teljesen friss, tegnap esti (40 perccel hazaérkezése után készült!) beszámolóját a Német Védelmi Minisztérium elmúlt 2 napban tartott évértékeléséről:

[alternatív YouTube hely: https://www.youtube.com/watch?v=uiCs58fD6Jg]
A beszámolót közre adó Hír TV számára ebből az volt a legfontosabb hír, hogy:

Berlin arra kéri az érintett országokat, hogy tartsák be az uniós jogokat, mert Németország a terhelhetőség határára érkezett.

Aki viszont az “egyközpontú világfalu” ügyét képviselő globális média által belénk sulykolt percepciók nélkül hallgatja végig a beszámolót, annak a következők idézetek kell, hogy az igazi hírt jelentsék:

Aki nincs képben, elnézést, a felső vezetésből a tábornoki kar, az mondja a szokásos lózungokat. Aki képben van, a külügyi államtitkár, a belügyi államtitkár, és a német elhárítás feje Maaßen—aki zseniális ember—ők már egy sokkal differenciáltabb képet mondtak. Először hallottam német vezetőtől,
– hogy terroristák jönnek be
– hogy tízezer embert naponta kiszűrni lehetetlen
– hogy Németországból 740 ember ment ki az Iszlám Állam mellett harcolni, 100 meghalt, 240 jött vissza, a döntő részét hősként ünneplik az ott [azaz Németországban] élő szalafisták, és ezek gyilkosok
Olyan képet kaptunk 2 nap alatt, hogy a tábornoki karnak is módosult a véleménye.

A német társadalom kezd felocsúdni.

Egy maszek megjegyzésem van. Mentem be Berlinbe. 100 méterre a szállodától, ahova mentem, 5 “iszlám” fiatalember  körbe állta a kocsimat, hogy lemossák. Mondtam, hogy nem kell. Elkezdték mosni. Mondtam, hogy én nem kértem. Négy pali a négy ajtót megpróbálta egyszerre kinyitni, hogy benyúl a kocsiba. Ilyen nem létezett Németországban. Én innen jövök, tehát engem annyira nem zavart. Egy átlag német ettől megőrül.

Németország felocsúdik. A bajorok kezdték. A bajorok közlik azt, hogy nem engedi a fiatalok jelentős része, hogy nyilvántartásba vegyék. A fiatalok 80%-a ellenséges a német rendszerrel szemben. És 15 év múlva, a mai előrejelzések szerint, Németország lakóinak 30%-a lesz bevándorló. Ez a helyzet közeledik ahhoz, hogy kezelhetetlen legyen.

A német felső vezetés azt mondta, hogy a törökök rendkívül felemás, kettős játékot játszanak. A törököknek három lépcsős stratégiája van:

  1. Bármi áron szétverni a kurdokat. Nem a PKK-t, a kurdokat Törökországon belül és kívül.
  2. Bármi áron megdönteni Asszadot.
  3. Az Iszlám Állam elleni, úgy-ahogy harc [felejtsük el kézmozdulatot csinál].

Asszad: A német felső vezetés azt mondta tegnap:
– hogy Asszad maradhat
– hogy nincs más realitás
– hogy a Nyugat által kiképzett, úgynevezett szabadság harcosok egy nap alatt átadták a fegyvert az egyik legszélsőségesebb szunnita szervezetnek.
Tehát—máshogy fogalmazva—amíg le fognak jönni ezek a nézetek:
– hogy a németek hajlandók Asszáddal tárgyalni
– hogy a spanyolok és a németek bejelentették, hogy szárazföldi erőket hajlandók odaküldeni

Mi az, amit a német titkosszolgálat vezetője mondott? Hogy olyan új helyzet van:
– hogy megindult 1 millió migráns Afganisztánból
– hogy 18 országot fogott össze Szaud-Arábia, hogy rendet csináljanak Jemenben, tehát jönnek a jemeni migránsok
Tehát olyan új helyzet van, amire Európának fel kellene készülnie, és alkalmatlan rá.

Azt mondta most a német titkosszolgálat zseniális vezetője, a Maaßen, hogy, kérem, az Iszlám Állam egy államot hozott létre. 8 millió lakosa van. Akkora a területe, mint Nagy-Britanniáé. Nem kell bujdokolnia. Szét kéne verni. Azt mondta [Maaßen], hogy a brutalitásra nagyobb brutalitással kell reagálni. Akármit csinálunk az Iszlám Állam mindig ellenünk lesz. Mindig fog fotókat hozni, hogy gyerekek lettek a drón támadás áldozatai.

Tehát föl kell lépni [az Iszlám Állam ellen]. Az idő az Iszlám Államnak, és ellenünk dolgozik. Nagyon nagy kár, hogy Európa vezetői képtelenek ezt felfogni. … Háború, csak ez a megoldás.

Az oroszok belépése Asszad mellett éppen ezt az elkerülhetetlen háborút jelenti. A “a brutalitásra nagyobb brutalitással kell reagálni“-t.

A Pervüj Kanal (Első Csatorna) stúdiójába behívott hozzáértők ezért szinte triumfáltak tegnap (ld. az alábbi, sajnos csak oroszul elérhető videót). Triumfáltak, hogy ezzel Oroszország ismét elismert szuperhatalom lesz. Hogy Oroszország előbb, mint utóbb mentesül a szankcióktól. Hogy Oroszország revansot vesz (egyébként jogosan) az amerikaiakon és az egész Nyugaton, amiért 2014-ben az Ukrajnában erőszakosan végrehajtott államcsíny révén megpróbálták megdönteni a Putyin nevével fémjelzett, új orosz birodalmat. … stb.

Egy Spiro nevű, teljesen korrektnek tűnő YouTube-os amerikai hírkövető (akinek június vége óta már 10 204-re nőtt a követői száma) pedig a következő, 6 perces követési beszámolót tette közzé:

Iran troops to join Syria war, Russia bombs group trained by CIA (Iráni csapatok csatlakoznak a szíriai háborúhoz, Oroszország bombázza a CIA által kiképzett csoportokat)

Felhasznált és bemutatott forrásai:
– Russia defends its military action in Syria Jim Heintz, Associated Press, Updated 10:30 pm, Thursday, October 1, 2015
– Putin: Claims Russian jets killed civilians in Syria emerged before airstrikes started, RT News, Published time: 1 Oct, 2015 12:17, Edited time: 1 Oct, 2015 16:34
– Iran troops to join Syria war, Russia bombs group trained by CIA Reuters, By By Laila Bassam and Andrew Osborn | Reuters – 7 hours ago
Putin signs decree drafting 150,000 conscripts into the Russian military… as Iran and Hezbollah prepare major ground offensive in Syria with air support from Moscow’s bombers Daily Mail By WILL STEWART and SIMON TOMLINSON FOR MAILONLINE PUBLISHED: 07:23 GMT, 1 October 2015
– Assad allies, including Iranians, prepare ground attack in Syria: sources Reuters BEIRUT | Thu Oct 1, 2015 11:23am EDT
– Russian Air Force in Syria deploying over 50 planes & choppers – Defense Ministry RT News, Published time: 1 Oct, 2015 10:56Edited time: 1 Oct, 2015 20:44
– Russian Submarine Carrying Nuclear Weapons Arrives In Pacific Region International Business Times By  on September 30 2015 9:20 AM EDT
– 
US Nuclear Weapons In Europe: Massive Protest Planned Against New Atomic Weapons In Germany International Business Times By  on October 01 2015 8:59 AM EDT

russianstrikes_map[1]A The Wall Street Journal október 1-én, helyi idő szerint este 8-kor Russian Airstrikes Defend Strategic Assad Regime Stronghold on Syria’s Coast címmel megjelent cikke pedig az innen lefelé megjelenített ábrát tette közzé a történtekről. Ez valóban azt tükrözi, amit a cím magyarul kifejez: Az orosz légicsapások az Asszad rezsim Szíria partján lévő erősségeit védik. Az ábrán a szeptember 27-i állapotnak megfelelő helyzetet látjuk a parthoz közeli területeken. Rajta mindhárom fél, a hivatlos USA, az orosz hatóságok és a szír állami média által közölt helyszíneket feltüntették.

Frissítés 3 napra rá (október 4-én reggel)

Az Oroszországban élő amerikaiak egy csoportja által létrehozott Russia Insider a következő főcím és alcím alatt elemezte, illetve mutatta be a WSJ mellett a CNN, a Bloomberg, a BBC és az Al Jazeera híradásait tegnap (október 3-án) délután (ugyanezt a WSJ ábrát mellékelve):

Russian Strikes In Syria Spark Epic Western Media Propaganda Blitz
“They’re Hopping Mad In The US And Saudi Arabia” and the Russians are punching back with their own info jiu-jitsu

azaz

A Szíriában végrehajtott orosz csapások hősies nyugati média propaganda villámháborút váltanak ki
“Rettentően mérgesek az USA-ban és Szaud-Arábiában” és az oroszok visszavágnak nekik a saját információs dzsiu-dzsicujukkal.

A különbség abban van, hogy az oroszok a Jisr Al-Shughour (Джиср-эш-Шугур) környékéhez hasonló területeken végrehajtott első napok beli csapásokat az ISIS elleni csapásokként mutatták, mint ezen a vesti.ru által október 3-án reggel bemutatott ábrán jól látható:387[1]

Egy napra rá már a Nyugat által valódiként szerepeltetett ISIS területet is támadták az oroszok, ráadásul az ISIS Ar Raqqah-i központját, de egyik sokat hivatkozott elemző cégük szerint ez még nem változtatott a fenti lényegen:Russian+Airstrikes+30+SEP+-+03+OCT-01[1]

Egy dolog azonban ebből az utolsó ábrából jól látszik: az oroszok az Al-Nuszra Front-ot (Jabhat al-Nusra) is az ISIS-hasonló terrorista szervezetként veszik (teljes joggal, hiszen más néven a szíriai Al-Káida). Így már árnyaltabbá válik természetesen a kép.

Frissítés VÉGE

Ezt az egész “háborús” vonalat most már látni fogjuk, szinte nap, mint nap. Sok-sok éven keresztül. Nem is kell többet itt erről írnunk, vagy videókkal illusztrálnunk.

Annál inkább aktuális ismertetnünk azt a bizonyos Globális Minótauroszt. Azért, mert anélkül sem most, sem később nem fogjuk megérteni a Nyugat politikai gyengeségének valódi okát.

A globális pénzhatalom jellegét a következők fejezik ki a leghatékonyabban:

A részleteket tekintve, pedig a következők:

Részlet Janisz Varufakisz (Yanis Varoufakis) “Globális Minotaurusz” című műve 2. kiadásának promóciójából (első, 2011-es kiadása letölthető a webről), Magyar feliratok: Nacsa Sándor, 2015. július 24.
1945-1971: “Globális Terv” az USA kereskedelmi többletének globális újrahasznosítására, melyben regionális többlettermelő országoknak is komoly szerep jutott a további stabilizáció szempontjából. Németországnak Európa vonatkozásában, míg Japánnak Ázsiáéban. A Terv célja az óhatatlanul bekövetkező válságok erőteljes tompítása volt.
1970, 71, 72: Megszünt az USA kereskedelmi többlete. Új megoldást kellett találni. Ennek kidolgozója és javaslattevője volt Paul Volcker, akkor a nemzetközi pénzügyekért felelős pénzügyminiszter helyettes, aki abban látta a megoldást, hogy “kezeljük akkor mások többleteit, és azon keresztül vívjuk ki hegemón pozíciónkat”. A korábbi, “Globális Tervet” kiszolgáló és Bretton Woods-ban elfogadtatott pénzügyi rendszert 1971-ben váltotta fel egy új rendszer, mely egészen a 2008-2009-ben bekövetkezett “Nagy Recesszióig” roppant sikeresen kiszolgálta egy új és roppant dinamikus globális kapitalizmus fejlődését. Ezt az új rendszert nevezi Varufakisz “Globális Minotaurosz”-nak.


Teljes angol nyelvű videó felvétel, ami 2013. május 15-én, a zágrábi Subversive Book Fair-en készült. Varufakisz könyve, a szerző balodali videó részletben elhangzott szavai szerint, a következőkkel foglalkozik: “Hogyan tudták megfogalmazni, és hogyan hajtották végre, és hogyan érvényesítették olyan sikeresen, oly sokáig, a hetvenes évek kezdetétől 2008-ig, a hegemóniájuk bővítését elősegítő gazdaságpolitikát? Mellyel meglehetősen dinamikus globális kapitalizmust hoztak létre, de amely a tőketulajdonok (equities) terén óriási egyenlőtlenségekkel és emberi tragédiákkal járt. [Hogyan tudták elérni ezt] SAJÁT HIÁNYAIK BŐVÍTÉSÉVEL, ÉS A TÖBBI EMBERREL MEGFIZETTETVE AZT”. Fontos, hogy az új működtető rendszer Paul Volcker nevéhez fűződik, aki később a Fed (Federal Reserve System) elnöke lett. Fontos az is, hogy nem Reagen elnök csillagháborús politikája, hanem az új pénzügyi rendszer vezetett a Szovjetúnió és az általa uralt kelet-európai rendszerek bukásához. Ennek megfelelően, a megújulásra képesnek bizonyult globális kapitalizmus győzedelmeskedni tudott ádáz ellensége, a kommunizmus felett. Ennek a győzelemnek pedig Paul Volcker a főhőse.

Na de hogyan történt az a bizonyos “újrahasznosítás”, recycling, azaz visszaforgatás? Hát természetesen az amerikai tőzsdék rendszerén keresztül, amit szimbolikusan “Wall Street”-nek neveznek. Olyan helyzetet kellett mindig teremteni, hogy a más országokban keletkező többleteket a “Wall Street”-re legyen mindig legérdemesebb bevinni és különböző tőzsdei ügyletekben hasznosítani. Mivel a világ más részein működő tőzsdék ugyanezzel a “Wall Street”-el kerültek egyre szorosabb együttműködésbe, a világ tőzsdéinek egésze valahol a hegemón szerepet betöltő USA malmára hajtotta a vizet.

Napi globális valutapiaci forgalom (napi átlagok áprilisban, milliárd USD, forrás BIS Triennial Survey)Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy ugyanebben a “Globális Minotaurosz” időszakban következett be a világ számítógépesítése, és ebben a folyamatban—a hadiipari komplexum (katonai ipari komplexum: military–industrial complex) mellett—éppenséggel a nemzetközi pénzügyi szektor volt a kulcsszereplő. A hadiipari komplexum a technológiák (mikroelektronika, szoftver stb.) oldaláról, míg a pénzügyi szektor az élvonalbeli hasznosítás (hálózati rendszerek, on-line alkalmazások stb.) terén. Jobboldali ábránkon a globális valutapiacra vonatkozó napi forgalmi adatok változását látjuk. Az első adatgyűjtésre 1989-ben került sor. Addigra már kialakult egy napi 590 milliárd dollár értékű piaci forgalom, amit már a teljes számítógépesítés tett lehetővé.

No és eközben talán a leglényegesebb az volt, hogy ennek során az amerikai dollár nemzetközi értékközvetítő szerepe folyamatosan erősödött, ezzel együtt pedig az USA központi bankjának funkcióit ellátó Fed (Federal Reserve System)—mely egyébként magánbank—egész nemzetközi pénzügyi rendszerre, és azon keresztül az egész világgazdaságra gyakorolt befolyása és hatalma is nőtt. Ezt kiválóan mutatja az alábbi ábra, mely a BIS-nek (Bank for International Settlements, azaz Nemzetközi Fizetések Bankja) rendszeres beszámolókat küldő bankok valutában fennálló kinnlevőség és tartozások adatai alapján készült (bővebben: Cross-Border Banking and Global Liquidity, Valentina Bruno, American University and Híun Song Shin, BIS, August 12, 2014):
Foreign currency assets and liabilities of BIS reporting banks, classified according to currency

Mivel az USA gazdasága az új pénzügyi rendszerben évtizedek óta veszteséges, a fentiekkel illusztrált “dollár világhatalom” képes volt még arra is, hogy finanszírozza az USA veszteségeit. Azaz a saját, belső értéktermelésük fokozódó elmaradását a fogyasztástól úgy tudták importtal helyettesíteni, hogy az ne jelentkezzen fedezetlen pénzkibocsátásként, és ne vezessen egy zabolátlan, egyre fokozódó inflációhoz az USA-ban. A “Globális Minotaurosz” teljes “uralkodásának” 1983-tól 2008-ig tartó időszakában az USA kormányának még semmiféle drákói restrikcióhoz (drákói “megszorításhoz”) sem kellett folyamodnia ehhez. Nem kellett, mivel a Fed-el igen szoros összhangban intézték a belső gazdaságpolitikát is.

Az USA kormánya és a Fed által közösen gyakorolt, hegemón hatalmi politikának leglátványosabb és szinte mindenki által észlelt esete volt a két olajárrobbanás időszaka.

Az ún. első olajárrobbanás idején, 1973-ban közel négyszeres áremelkedés következett be. Ez egyenes gazdasági következménye volt a Bretton Woods-ban kötött egyezmény felrúgásának (ld. End of the Bretton Woods accord), melynek következtében “az olajtermelők csak áremeléssel tudták ellensúlyozni az olajár aranyban kifejezett esését” (idézőjelben, mivel ez a máig hangoztatott “mély magyarázat” a gazdaságpolitikai körökben, beleértve Varufakiszt is), mégpedig az arab-izraeli háború ürügyén, az Izraelt támogató nyugati országokkal szemben alkalmazott embargó (ld. Az 1973-as olajembargó) segítségével a Bretton Woods-i, azaz a Globális Terv időszakában fennálló szintre emelni azt.

A második olajárrobbanás, vagy más néven a második olajválság (second oil crisis) 1979 elején, az iráni forradalom hatására kezdődött (ld. 1979 world oil market chronology). Bár mindössze 4%-al csökkent az olajkitermelés, kitört a pánik és az év során az árak 39,5 dollárig emelkedtek.

Az amerikai gazdaságot erősen megrengette ez a két árrobbanás, de nem az “amerikaiak” hegemón világhatalmát. Éppen ellenkezőleg. Az első árrobbanás hatására erőteljes pénzkínálat jelentkezett, melyet a saját gazdaságuk mielőbbi felfuttatásával foglalkozó szovjet blokk illetve fejlődő, harmadik világ beli országok örömmel vettek. Lévén, hogy az olajárat még korábban dollárhoz kötötték (ún. petrodollar) ez olcsó, azaz alacsony kamatok melletti dollárhitelt eredményezett. El is adósodtak rendesen a hitelfelvevők.

A dollárhiteleket mindig is a Fed által befolyásolt Prime Rate-hez, azaz alap kamatlábhoz szabták, ez természetes. A második olajárrobbanással összefüggésben viszont az eredetileg igen olcsó dollárhitelek visszafizethetetlenül megdrágultak, amit egészen napjainkig nyögnek az adósságcsapdába került országok (így hazánk is). Nevezetesen az USA kormányával egyetértésben a Fed az “egekbe emelte” az alap kamatlábat, ahogyan a Wikipedia Prime rates in the US, FRG and the European Union ábrája ezt igen jól mutatja:Prime rates in the US, FRG and the European Union

Az angol nyelvű Wikipedia Paul Volcker szócikke, a Fed elnöke (Chairman of the Federal Reserve) című pontjában így írja le ezt az egészen napjainkig történelmi jelentőségű hatással bíró történést:

Paul Volcker, a Democrat,[10] was appointed chairman of the board of governors for the Federal Reserve System in August 1979 by President Jimmy Carter and reappointed in 1983 by President Ronald Reagan.[11]

The Federal Reserve board led by Volcker is widely credited with ending the United States’ stagflation crisis of the 1970s. Inflation, which peaked at 13.5% in 1981, was lowered to 3.2% by 1983.[12]

The Federal Reserve board led by Volcker raised the federal funds rate, which had averaged 11.2% in 1979, to a peak of 20% in June 1981. The prime rate rose to 21.5% in 1981 as well.

azaz, magyarra fordítva:

A demokrata Paul Volckert,[10] 1979 augusztusában nevezte ki a Federal Reserve System Kormányzótanácsának elnökévé Jimmy Carter elnök, és nevezte ki újból 1983-ban Ronald Reagan elnök.[11].

A Volcker által vezetett Kormányzótanácsnak tulajdonítják széles körben az Egyesült Államok 70-es évekbeli stagflációs válságának befejeződését. Az infláció, amely 13,5%-on érte el a csúcsot 1981-ben, 1983-ra 3,2% -ra csökkent.[12]

A Volcker által vezetett Kormányzótanács 1981. júniusában 20%-ra emelte a szövetségi alapkamatot, az ún. federal funds rate-et, amely átlagosan 11,2% volt 1979-ben. A banki alapkamat, az ún. prime rate is 21,5%-ra nőtt 1981-ben [ennek következtében].

Varufakisz Globális Minotaurosz c. könyvének első, 2011-es kiadása letölthető a webről. “Interregnum: az 1970-es évek olajválságai, a stagfláció és a kamatok növekedése” (Interregnum: the 1970s oil crises, stagflation and the rise of interest rates) című fejezetében részletesen és közérthetően leírja, hogy ebben a köztes, a Bretton Woods-i rendszer és a Globális Minotaurosz teljes uralma közötti, azaz 1983-ig terjedő időszakban mi, miért és hogyan történt.

Nekem a fentiek elegendőek, hiszen csak azt akartam érzékeltetni mindezzel, hogy az amerikai gazdaságban zajló folyamatok valóban megengedhetetlen elszabadulása, azaz a 70-es évekbeli ottani stagfláció miatt került erre sor. Ugyanakkor egyedül ez tette lehetővé a Bretton Woods-i rendszerről egy tisztán dollár alapú, azaz az aranyhoz már semmiféle módon nem kötődő rendszerre (én így nevezném) való áttérést, mégpedig az amerikai gazdaság kereskedelmi és államháztartási hiányainak folyamatos növekedése mellett.

És ez roppant életképesnek bizonyult. Ugyanis nem kellett még 10 év sem ahhoz, hogy az 1971 előtt még komoly gazdasági perspektívát ígérő kommunista rendszer megbukjon (a népi Kína teljesen más történet, erről majd később). Ráadásul úgy bukjon meg, hogy bukása az addig felépített gazdasági potenciáljának teljes feladása, a kommunizmus valóságos kapitulációja mellett menjen végbe. Magyarország, mint a Szovjetunió által kétszer is mindenféle értelemben megszállt ország (45-48-ban, majd 56-ban), a 70-es években felvett, mindössze 5 milliárd dollárnyi hitel visszafizetésének képtelensége miatt került ebbe a kényszerhelyzetbe.

Maga a Szovjetunió pedig annak következtében került ebbe a helyzetbe, hogy az iráni iszlám forradalom afganisztáni hatásának saját, “muszlim” tagköztársaságaira való átterjedésétől tartó, páni félelme miatt 1979 decemberében egy számára végzetes, afganisztáni háborúba keveredett, melyre az 1981-ben hatalomra került Reagen kormányzatnak csak “rá kellett tennie” egy jókora lapáttal. Ilyen “rátétel” volt a csillagháborús program, az afgán mudzsahedinek (modzsáhedek) később esztelennek bizonyult támogatása (ld. Oszáma bin Láden -> Harcban a Szovjetunióval) stb. Ez mind a hidegháború szélsőséges eszkalációja volt, melynek következtében 1985-től (peresztrojka stb.) valamiféle végleges hidegháborús megadásról kellett folyamatosan egyezkednie az úgy gazdaságilag, mint világpolitikailag egyre erősödő nyugati hatalmakkal a legkülönfélébb erőforrásait tekintve egyre gyengülő Szovjetuniónak.

“[A Szovjetunió afganisztáni háborújának] közvetlen előzménye, hogy a szovjetbarát M. Taraki kormányát megdöntötte Hafizullah Amin 1979. szeptember 17-én. Az iráni iszlám forradalom könnyen átterjedhetett Afganisztánra, destabilizálva ezzel a SZU közép-ázsiai köztársaságait és ez aggasztotta a szovjet vezetést.[1]” — idézet A Szovjetunió afganisztáni háborúja című Wikipedia szócikkből, amivel én mélyen egyet értek. Az én “páni félelem” minősítésem ugyanis onnan ered, hogy az egykori cári Orosz Birodalomból az oroszok maguk mondtak le az erőforrások tekintetében roppant jelentős, “iszlám” tagköztársaságokról a Szovjetunió felbomlásakor. Ennek ellenére is az Orosz Föderáció legnagyobb belső problémája maradt az iszlám területi és népesedési befolyása. Gondoljunk csak az első és a második csecsen háborúra. Vagy arra, hogy az etnikai, nyelvi, vallási megoszlás tekintetében az 55%-nyi ortodox lakosság mellett 18% muszlim lakosa van a föderációnak. Vagy éppenséggel arra, hogy például a 3,8 milliós Tatárföldön 2002-re többségbe kerültek a[z eredetileg] muszlimok, de a 4 milliós Baskíriában mindig is többségben voltak. Ha a mindössze 1,3 milliós Csecsenfölddel súlyos problémái voltak a föderációnak, akkor elképzelhetjük mennyire veszélyes annak integritására és szuverenitására a többi “muszlim” terület. Ez pedig nagyságrendileg nagyobb problémája volt a korábbi Szovjetuniónak.
Megjegyzem még, hogy amennyiben mindez nem a fentiekben összefoglaltak szerint történik, akkor hosszabb, akár jóval hosszabb ideig elvegetálhatott volna a szovjet kommunizmus, ez számomra nem kétséges. Fennmaradni azonban akkor sem lett volna képes, mert konstrukciójából hiányzott a természetes, belső hajtóerő. Egy olyan rendszer konform hajtóerő, aminek a kapitalizmus esetében a globálissá lett pénzhatalom bizonyult. Az itt összefoglalt tényezők csak jelentős mértékben felgyorsították a szovjet rendszerrel konform, belső hajtóerő hiánya miatti szétesés folyamatát. A hidegháborús fegyverkezési versenyben elért első sikerek után hiába látta be a szovjet vezetés azt, hogy ún. békés egymás mellett élésre van szüksége, és hiába ért el bizonyos eredményeket a Nyugattal kialkudott ún. détente (enyhülés) politika (SALT–1 szerződés 1972-ben és SALT–2 1979-ben) következtében, mindez “gellert kapott” a fent leírt történések következtében.

Most pedig térjünk vissza ahhoz a korábbi állításomhoz, miszerint “A “Globális Minotaurosz” teljes “uralkodásának” 1983-tól 2008-ig tartó időszakában az USA kormányának semmiféle drákói restrikcióhoz (drákói “megszorításhoz”) sem kellett folyamodnia” ahhoz, hogy a “fedezetlen pénzkibocsátás … ne vezessen egy zabolátlan, egyre fokozódó inflációhoz az USA-ban”. Sőt, tegyük hozzá, azt is elérte, hogy a kibontakozó globális kapitalizmus a rendszer történetének messze legvirágzóbb korszaka legyen. Ez utóbbit nem kell különösebben bizonyítanom, hiszen valamennyien átéltük, pontosabban mi magyarok, és a hozzánk hasonló “adósrabszolga” népek mind megfigyelhettük. Az előbbi, azaz a drákói megszorítások hiányára vonatkozó állítást, pedig az alábbi ábrával bizonyítanám:

Varufakisz - OECD-wide real GDP, relative to pre-recession peak -- 2013

Itt az ún. OECD országok összevont GDP-jének, azaz bruttó hazai termékének alakulását látjuk, mégpedig a változatlanul elkerülhetetlen, csak az ún. sokk elnyelők (shock absorbers) segítségével (erről majd később) elfogadható mértékűvé tett recessziók bekövetkezése előtti utolsó, ún. csúcs (peak) negyedévekhez képest viszonyítva, amit az ábrán a “t” pont jelöl az időtengelyen. Az első ilyen, recesszió előtti csúcs 1974 III. negyedévében (1974Q3) volt, a második 1981 III. negyedévében (1981Q3), a harmadik 1990 IV. negyedévében (1990Q4), a negyedik, egyben az eddigi utolsó 2008. I. negyedévében (2008Q1). Vagyis az OECD-hez tartozó gazdaságok együttesének valós növekedését látjuk az egyes gazdasági ciklusokon belül. Ezek a ciklusok, a negyedévek számát tekintve eltérő hosszúságúak voltak, egymás után: 7 év (21 negyedév), 9 év és 1 negyedév (37 negyedév), valamint 17 év és 1 negyedév (69 negyedév). A 3 ciklus teljes hossza pedig nem kevesebb, mint 33 év és 2 negyedév. Ehhez jön hozzá még az ábrán látható, 2008. II. negyedévétől induló újabb ciklus, amelyről még nem tudjuk, hogy meddig tart.

Az ábrán ugyanakkor csak 19 negyedévet látunk minden ciklus elejére nézve, illetve a megelőző ciklusok utolsó 5 negyedévét. Piros vonal jelöli az első ciklus első 19 negyedévét, illetve az előző ciklus (amivel az ábra nem foglalkozik) utolsó 5 negyedévét. Kék vonal a második ciklusra ugyanezt, a zöld vonal a harmadik ciklusra ugyanezt, és a fekete vonal egy már megkezdődött, de még nem véget ért negyedik ciklusra ugyanezt. Az első, legrövidebb ciklusban volt egy 3 negyedéves valódi visszaesés, az ezt követő 16 negyedév (4 év) alatt itt volt azonban az OECD gazdaságok leggyorsabb növekedése, kb. 18% összességében. A nem sokkal hosszabb második ciklusban kétszer annyi ideig, 6 negyedévig tartott a recesszió, és ezért is a ciklus ábrán bemutatott, első 19 negyedévének végére csak 15%-al nőtt az OECD országok összesített GDP-je. A harmadik ciklus elején nem is volt visszaesés, viszont egy már lényegesen lassabb növekedés, mely az első 19 negyedév végére mindössze 10%-nyi együttes GDP növekedést eredményezett az OECD országokra vonatkozóan. Ezzel szemben a negyedik ciklus úgy kezdődött, hogy a “Globális Minotaurosz” rendszerében szokatlanul magas, közel 5%-os gazdasági visszaesés következett be a 2 évnyi, 2008-2009-es recesszió következtében. Ezért is nevezik nagynak ezt a recessziót. No és ezután is minden korábbinál gyengébbnek bizonyult a kilábalás. Az első 19 negyedév végére mindösszesen 3,5%-os növekedést tudtak csak felmutatni ezek az országok.

Még OECD tagállamokannyit kell tudnunk az ábrával kapcsolatban, hogy ezeket a bizonyos OECD országokat leegyszerűsítve ún. fejlett gazdaságoknak nevezi a közmédia. Ha a taglistájukat megnézzük és az eredetihez képesti bővüléseket elhelyezzük a fenti, Bretton Woods-hoz képesti ciklusok világában, akkor azt a pontosítást kapjuk, hogy valójában a Nyugat közvetlen gazdasági övezetéről van szó, mely más övezetekhez képest valóban a legfejlettebb. Mára—úgy gondolom—már az a legfőbb jellemzője, hogy az USA és a mögötte álló globális pénzhatalom szempontjából ez legfőbb gazdasági háttér, amire támaszkodva befolyásolni és uralni tud minden mást a világban. Vegyük észre, hogy az Európai Unió jelenlegi tagállamai közül sem Horvátország, sem Lettország, sem Litvánia, sem Románia, sem pedig Bulgária nem tagjai még az OECD-nek. Ugyanakkor Törökország már megalakulása, azaz 1961 óta tagja annak. Japán pedig már akkor tagja lett a szervezetnek, amikor bizonyossá vált, hogy számára a szárazföldi (népi) Kína, mint a Globális Tervben neki kijelölt nagy felvevő piac elveszett, és ezt a helyet Észak-Amerikának és “Nyugat-Európának” kell betöltenie. Finnország a “Nyugathoz” való egyértelmű csatlakozás okán, mert a Szovjetunió elfogadta semlegességét, kerülhetett be az OECD-be, Ausztrália és Új-Zéland pedig mintegy a Japán csatlakozás folyományaként. Jellemző még a 3. ciklusban csatlakozott országok esete. Itt egyrészt a Nyugathoz önálló és nagy jelentőségű gazdaságként csatlakozó Dél-Koreát és Észak-Amerika gazdasági övezetéhez, a NAFTA-hoz 1994-ben csatlakozó Mexikót látjuk, másrészt pedig azt a négy szovjet blokk országot, a csehekét, a lengyelekét, a magyarokét és a szlovákokét, melyek a Nyugat számára úgy olcsó, de fejlett munkaerőt kínáló “near sourcing” országnak, mint egyben szabad préda felvevő piacnak bizonyultak. A 4. ciklus érdekessége a dél-amerikai országok közül Chile “beemelése” a Nyugat közvetlen gazdasági szféráját alkotó országok közé, valamint Izraelé, amit mindkét gazdaság sajátságos rendszerszintű fejlődése indokolt (Chile a sikeres sokkterápia révén, míg Izrael high-tech iparának kimagasló fejlettsége révén). Észtország és Szlovénia is valamiféle hasonló okok következtében vált a Nyugat közvetlen gazdasági övezetének tagjává.

Az OECD gazdasági erejét a 2013-as 47,304 trillió dollárt kitevő össz GDP mutatja. Ehhez képest az elmúlt évtizedekben legnagyobb növekedést mutató, ún. BRIC (Brazília-Brasil, Oroszország-Russia, India és Kína-China) össz GDP-jét 33,690 trillió dollárra becsülik 2015-re. Mindkét adat az ún. vásárlóerő-paritáson számolt GDP, nem pedig a névleges, ami például a BRIC esetében nagyjából a fele (16,600 trillió dollárra becsült 2015-re). Népesség tekintetében viszont jóval nagyobb a BRIC, majdnem 3 milliárd a 2015-re becsült érték, míg az OECD esetében a 2013-as tényleges érték alatta marad az 1,3 milliárdnak.

Maga a fenti ábra pedig ismét egy Varufakisz (Varoufakis) műből, ezúttal a makro ökonómiával foglalkozók számára készített mélyelemzésből való, mely a “UNITED STATES MONETARY POLICY IN THE POST-BRETTON WOODS ERA — Did it cause the Crash of 2008?“, azaz “AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK MONETÁRIS POLITIKÁJA A BRETTON WOODS UTÁNI ÉRÁBAN — Ez idézte elő a 2008-as összeomlást?” címűből való, mely 2013 novemberében jelent meg és a megadott linkről egyszerűen letölthető. Számunkra az egészből alapvetően maga az ábra a fontos, mivel a 2008-ig tartó, “Globális Minotaurosz” időszak befejeződését mutatja, és némi sejtetést arra nézve, hogy ami 2008-ban elkezdődött az valami egészen más.

A Varufakisz tanulmány 3-as “Konklúzió” részének legvégén található Epilógus a következőképpen fogalmaz:

The Crash of 2008 was not the result of the Fed having abandoned its Taylor Rule in favour of a return to the discretionary monetary policies of yesteryear. While the Fed had, indeed, lost control over the aggregate money supply, this was not due to some erroneous application of its Taylor Rule but, rather, the result of a global sea change which, following the demise of Bretton Woods, allowed the financial sector to decouple from both the official sector and the ‘real’ economy. And when Wall Street’s exploitation of this novel ‘exorbitant privilege’ led to the Crash of 2008, the unstable global surplus recycling mechanism that had been maintaining the illusion of some ‘Great Moderation’ broke down. Put simply, Wall Street’s capacity to ‘close’ the loop of global surplus recycling seems to have been irreparably damaged. No monetary authority can, without the assistance of government, repair a broken down global surplus recycling mechanism against the powerful interests of a financial sector that grew even stronger, politically, after 2008; especially when the missing global surplus recycling mechanism requires inter-governmental cooperation not dissimilar in scope, if not necessarily content, to another Bretton Woods conference.

azaz magyarul:

A 2008-as Összeomlás nem annak az eredménye volt, mintha a Fed elhagyta volna a Taylor-szabályt (Taylor rule) a korábbi évek diszkrecionális monetáris politikájához való visszatérés javára. Míg a Fed valóban elvesztette az irányítást az aggregált monetáris politika felett, ez nem a Taylor-szabály valamiféle téves alkalmazásának volt köszönhető, hanem inkább egy drámai globális változásnak volt az eredménye, amely a Bretton Woods bukása után lehetővé tette azt, hogy a pénzügyi ágazat függetleníteni tudja magát mind a hivatalos állami szektortól, mind a ‘valódi’ gazdaságtól. És amikor ennek az újszerű, ‘túlzott kiváltságnak’ a Wall Street általi kiaknázása a 2008-as Összeomláshoz vezetett, a globális többlet labilis újrahasznosítási mechanizmusa, mely bizonyos ‘Nagy Moderálás’ illúzióját tartotta fenn egészen addig, nos ez felmondta a szolgálatot. Egyszerűbben fogalmazva, a Wall Street azon képessége, hogy ‘rövidre zárja’ a a globális többlet újrahasznosítás hurkát, úgy tűnik, hogy helyrehozhatatlanul megsérült. Nincs az a monetáris hatóság, mely a kormány közreműködése nélkül ki tudná javítani a globális többlet elromlott újrahasznosítási mechanizmusát a politikailag 2008 után még erősebbé nőtt pénzügyi szektor hatalmi érdekeivel szemben. Különösen akkor, ha a hiányzó globális többlet újrahasznosítási mechanizmus megalkotásához hatályát, ha nem is feltétlenül tartalmát tekintve, egy másik Bretton Woods-i konferenciához hasonló kormányközi együttműködésre van szükség.

Ez tehát Varufakisz súlyos ítélete a 2008-ban kialakult új helyzettel kapcsolatban. Ahhoz azonban, hogy ennek az ítéletnek az igazi súlyosságát megértsük egy új ábrára van szükségünk:

Az ábra az “On the Shrinking Pyramid of Global Liquidity“, azaz “A Globális Likviditás Zsugorodó Piramisáról” címmel 2013. március 9-án megjelent cíkk legelejéről származik, melyet a következő szavakkal vezet fel a szerző, Aditya Rana cikkének bevezetőjében:

Global liquidity flows are key to determining the outlook for economies as well as markets, and it is therefore important to develop a framework to estimate global liquidity and predict possible future scenarios and their implications. With this aim in mind, I present below a summary of an interesting note by David Roche, who runs a independent research firm called Independent Strategy out of London:

  • The deleveraging process which began after the bursting of the global credit bubble in the summer of 2007, is still underway with global leverage shrinking by 15% from its peak in 2007.
  • Liquidity can be viewed as an inverted pyramid, comprising 1) power money (M1 money supply), 2) bank credit (i.e. loans), 3) debt and 4) derivatives (net exposure).
  • Global liquidity tripled from 1990 to 2007 (see chart below-based data is provided by BIS and the IMF) , driving up the prices of financial assets (but not goods and services) as it was primarily dedicated to asset markets in the form of securitised debt and derivatives (i.e. shadow banking). The liquidity pyramid 1990 to 2012

avagy:

A globális likviditási áramok kulcsfontosságúak a gazdaságok, valamint a piacok kilátásainak meghatározása szempontjából. Ezért fontos, hogy kidolgozzunk egy keretrendszert a globális likviditás becsléséhez, és a lehetséges jövőbeli forgatókönyvek és azok következményeinek prognosztizálásához. Ezt a célt szem előtt tartva, az alábbiakban összegezve bemutatok egy érdekes feljegyzést David Roche-tól, aki az Independent Strategy-nek nevezett független piackutató cég vezetője Londonban:

  • A tőkeáttétel csökkentési, ún. deleveraging folyamat, mely a globális hitel buborék kipukkanása után, 2007 nyarán kezdődött, még mindig folyamatban van, nevezetesen a globális tőkeáttétel 15%-al zsugorodott össze a 2007-es csúcsához képest.
  • A likvidást egy fordított piramisnak lehet tekinteni, amely a következők szerinti felépítésű: 1) teljesítmény arány (M1 pénzkibocsátás/money supply), 2) banki hitel (vagyis a loan-ok), 3) az [értékpapírosított]adósságok/[bond]debt-ek- és 4) származtatott ügyletek, ún. derivativák (nettó kitettségként).
  • A globális likviditás megháromszorozódott 1990 és 2007 között (lásd az alábbi fenti diagrammot, mely BIS és IMF adatokon alapszik), ami felhajtotta a pénzügyi eszközök árait (de nem az árukét és szolgáltatásokét), mivel elsősorban a pénzeszköz piacokra irányult értékpapírosított adósság (securitised debt, ld. securitization azaz értékpapírosítás) és derivatívák (ld. hitelderivatívákformájában (azaz árnyékbankszektor, shadow banking).

Tehát nesze nekünk. Nem csak, hogy önállósodott a globális pénz bármiféle szabályozással szemben, hanem ezen belül egy sajátos, az emberek számára hasznos, valódi áruktól, azaz termékektől és szolgáltatásoktól független, “pénzügyi termékek” (ld. a fenti “értékpapírosított adósságok” és “derivatívák” eseteit) formájában élte ki elsősorban magát. No és természetesen ezeknek az emberi élettől meglehetősen távol álló “termékeknek” az ára, egymást erősítő módon annyira elszaladt, hogy a végén az egész likviditási piramis menthetetlenül megroggyant. És ebből a megroggyanásból a mai napig nem tért magához. Varufakisztól tudjuk, hogy egy új, Bretton Woods-hoz hasonló, nemzetközi megállapodásrendszer kidolgozása nélkül nem is fog érdemben magához térni. Valahogyan így fordíthatjuk le magunk számára ezt az egész szaknyelvi történetet. Szép kis kilátások, mondhatjuk erre!

Pedig ez még nem minden:

2011. szeptember 26, BBC: A világot a Goldman Sachs irányítja (3 és fél perc), hogy értsük a mentalitást:  A világ leggazdagabb országainak miniszterei tanácskoztak a napokban, hogy elfogadják azt a mentőcsomagot ami az eurózóna országait lenne hivatott megmenteni. Viszont egy független piaci kereskedő – Alessio Rastani – a BBC-nek arról beszélt, hogy ez a terv nem fog működni, és az embereknek meg kell próbálni önállóan profitálni a válságból. Mint mondta – ő már három éve várja ezt a válságot és a recessziót, mert hatalmas pénzkereseti lehetőséget rejt magában. Úgy véli – minden válságnak van nyertese és vesztese. Az utóbbi közé pedig azok tartoznak akik nem cselekednek időben. July 29, 2012, London Real: Alessio Rastani on why Goldman Sachs Rules The World (min. 18 perces részlet): Itt a BBC-nek adott interjú következményeiről és állításai igazságáról beszél Alessio Rastani. Óriási visszhangja volt ugyanis szerte a világban. Más neves média orgánumok (Forbes stb.) is megkeresték őt. Sokan kétségbe vonták, hogy ő egy valódi személyiség. Voltak olyanok is, akik egyfajta őrültnek, feltűnési viszketegségben szenvedő szociopatának nyilvánították. A széles publikum viszont először hallhatta egy a tőzsde és a pénzpiacok világában tevékenykedő személy őszinte állításait a valóságról. Ezért vírusszerűen terjedt videó nyilatkozata a neten. Mások ugyanis ritkán vagy soha nem mondják ki ezeket, inkább süketelnek, ebből lett elege.

A második videóból a következő, még hangsúlyosabb és még általánosabb állítást emelném ki, mely—nem megtagadva a korábbi “a világot a Goldman Sachs irányítja” állítását—a bankok mindent meghatározó világuralmára ad mindenki által könnyen érthető és logikus magyarázatot, hangsúlyozva, hogy itt semmiféle összeesküvésről nincsen szó:

[14:18] One thing you can be sure of. Whoever controls the world’s wealth would end up controlling the world. [14:26] … [14:36] The world’s wealth is all tied up in one thing which is land, real estate, property [14:43] … <a simple example to understand that> … [16:23] Really the way the world works is that … Almost everything in the world’s wealth has to do with land, real estate and property. And all these banks want to get as much their claws into those piece of real estate. [16:40] … <an american example of the so called reverse mortgage with which banks are able to put their hands on the real estate, property even when people who’ve paid up their mortgage>… [17:38] To understand how the world works you got first to understand who controls the world’s wealth. And the banks control the world’s wealth. And they will continue to do as much as they can, to get their claws and little tail ons onto the world’s land. Because they know that everything is tied up in that. [17:54] …  [17:58] The whole financial crisis that’s been caused, as we’ve seen, has all to do with the housing crisis, the housing market that’s just bursted. That was the worst financial crisis we’ve had for a long time. And the only solution that these banks have found to get themselves out of this mess is to print a heck out of the economy. So all it was printing [money], quantitative easing. There is no other solution they can think of right now. [18:26] So we have one QE [Quantitative Easing] back in 2009, printing [money], then we have another one in 2010, and probably we’ll have a third one too. [18:34—itt van az 1 órás videóból itteni nézésre beállított részlet vége, a későbbiekre menve azt is meg lehet tudni, hogy miért van Soros Györgynek mindig igaza]

azaz magyarul:

[14:18] Egy dologban biztos lehet. Aki a világ gazdagságát irányítja az irányítja a végén a világot. [14:26] … [14:36] A világ gazdagsága egészében egyetlen dologhoz kötődik, ami a föld, az ingatlan, az tulajdon [14:43] … <egyszerű példát hoz fel, hogy érthető legyen a kijelentése> … [16:23] Tényleg, ahogyan a világ működik, az … Szinte mindennek a világ gazdagságán belül köze van a földhöz, az ingatlanhoz és a tulajdonhoz. És ezek a bankok mind azt szeretnék, hogy az ingatlan darabkákból minél többet megkaparintsanak. [16:40] … <egy amerikai példa az úgynevezett fordított jelzálog (reverse mortgage), amellyel a bankok képesek rátenni a kezüket az ingatlanra, a tulajdonra akkor is, ha az emberek, akik már kifizették a jelzálog hitelt> … [17: 38] Ahhoz, hogy megértsük, hogyan működik a világ először meg kell érteni azt, hogy ki ellenőrzi a világ gazdagságát. És a bankok ellenőrzik a világ gazdagságát. És továbbra is ezt teszik, amennyire csak tudják, hogy karmaikat bele vájják és kis farok kiegészítőkkel ráteszik mancsukat a világ földjeire. Mert tudják, hogy minden ehhez kötődik. [17:54] … [17:58] Az egész pénzügyi válságnak, ami előidéződött, ahogyan azt láttuk, annak összességében a lakhatási válsághoz, a lakáspiachoz, mely kidurrant, ahhoz volt köze. Ez volt hosszú idő óta a legsúlyosabb pénzügyi válság. És az egyetlen megoldás, melyet ezek a bankok találtak arra, hogy magukat ebből a zűrzavarból kiszabadítsák, hogy a gazdaságból fene nagy [pénz]nyomtatással [hozzák ki azt, amit lehet]. Tehát minden ami történt [pénz]nyomtatás volt, mennyiségi lazítás (quantitative easing). Nincs más megoldás, amire most gondolni tudnak. [18:26] Tehát volt egy QE [mennyiségi lazítás] 2009-ben, a [pénz]nyomtatás, akkor volt még egy 2010-ben, és valószínűleg lesz még egy harmadik is.

És valóban jött a harmadik is. Csak el kell olvasni a “Mennyiségi lazítás: mit is jelent és mire használja az Európai Központi Bank?” című, magyar nyelven is olvasható cikket az Európai Parlament honlapján, mely egy aznapi szakbizottsági vitához készült, a vitát megtekinteni kívánó, széles publikum számára. Megjelenési dátuma: 2015. március 23. A Fed 2012 szeptemberében indította el havi 85 milliárd dolláros keretösszeggel ugyanezt, és egészen 2014 októberének végéig folytatta ezt. Lásd a HVG “Itt a bejelentés: elzárták a pénzcsapot az USA-ban” című cikkét, mely 2014. október 29-én jelent meg. Európa ugyanezt késéssel csinálta, de csinálta, és még mindig kénytelen csinálni. Lévén nincsen jobb megoldása neki sem a páratlanul elhúzódó pénzügyi válságra. Hogy mi jön majd ezután, azt senki sem tudja.

Bravó banki rendszer. Bravó pénzügyi szakma. Nem csak, hogy hihetetlenül öncélúak és ebből fakadóan cinikusak vagytok, hanem nem is vagytok szakmailag felkészülve arra, amit csináltok. Szép kilátásaink vannak tehát!

Akit pedig érdekel a Goldman Sachs valóságos mibenléte és befolyása az nézze meg az alábbi angol nyelvű videókat, összeesküvés elméletekkel a legkevésbé sem vádolható forrásokból származókat. A másodikból az is kiderül, hogy a kétes ingatlan hitelek “értékpapírrá” való csomagolásával és ügyfeleinek ily módon való eladásával miként tudott óriási nyereségeket elérni a cég, azért is mert az ún. syntethized collaterized debt obligation (synthetic CDO) alkalmazásával még az ilyen, általa kreált “értékpapírok” belső emberei által előre tudott bukásából is hasznot tudott kifacsarni magának. És mindezt viszonylag csekély büntetéssel megúszta. Nem véletlenül, mivel “úttörő” volt és maradt abban a tekintetben is, hogy a cégből kivált felső vezetői a legmagasabb kormányzati és központi banki tisztségekbe tudtak, érdekes módon, bejutni. Még Európában is:

November 15, 2011, euronews: Government Sachs Europe branch? (mindössze 2 perc), európai jelenlét és befolyás: October 6, 2010, CNBC Prime: Goldman Sachs Power and Peril CNBC Documentary (42 perc), kőkemény üzlet:
alternatív videóhely

A videókból az is egyértelmű, hogy semmiféle bűnöző jellem nem volt jelen a Goldman Sachs alkalmazottakban mindezen, az egész emberiség elleni bűnök elkövetésekor. Pont ellenkezőleg. A második videó kiemeli a “magas etikai és vállalati elvárásoknak” való megfelelés követelményét úgy az új alkalmazottak felvételekor, mint a későbbi üzleti gyakorlat során. Lévén magam is élvonalbeli amerikai multinacionális cégek alkalmazottja 15 évig, mégpedig a nemzetközi marketing tevékenység szerves részeként működő beosztásokban, nos a videóban elhangzottak teljesen hitelesek számomra. Így a Goldman Sachs-t jó magam is az amerikai nagyvállalati kultúra egyik legkiemelkedőbb és legnagyszerűbb “termékének” tartom az elhangzottak alapján. Olyannak tehát, amit Magyar Honban is minél többet szeretnék látni, mert magyar szervezeteink, tisztesség a kivételnek, fényévnyire vannak ettől a nagyszerű kollektív munkavégzési kultúrától.

Mégis a Goldman Sachs, mint egy ennyire magas nívójú kollektív entitás a lehető legnagyobb bűnök elkövetője volt, mely bűnök közvetlen okozói voltak a 2008-09-es pénzügyi válságnak. Annak a válságnak, mely még ma sem ért véget. A Goldman Sachs maga nemében vett kiválósága éppenséggel az egész nemzetközi pénzügyi rendszer teljes rohadását és diszfunkcionális működését mutatja, nem pedig egyedül a Goldman Sachs-ét.

Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy a mát hivatkozott “Synthetic CDO” vonatkozásban sem egyedül a Goldman Sachs járt el ennyire az egész emberiség ellen tevékenykedő nagyvállalati bűnöző módjára. Elég csak a Synthetic CDO wikipedia szócikk “Történelem” (History) fejezetében szereplő alábbi idézetet figyelembe vennünk, csak magyar fordításban, az eredeti angolt itt nem idézve:

1997-ben került bevezetésre a Broad Index Secured Trust Offering (BISTRO) . Ezt nevezik a szintetikus CDO szerkezet elődjének.[13] 2005-től 2007-ig bezárólag legalább 108 milliárd dollárnyi szintetikus CDO-t bocsátottak ki a pénzügyi adatokkal foglalkozó Dealogic cég szerint. A tényleges mennyiség sokkal nagyobb volt, mert a szintetikus CDO kereskedelem szabályozatlan és “gyakran nem jelentették azt semmilyen pénzügyi tőzsdén vagy piacon”.[8] Gregory Zuckerman újságíró állítása az, hogy “egyes becslések szerint”, míg “1,2 trillió dollárnyi ‘másodlagos/másodrendű [jelzálog] hitel’ (subprime loans) volt” 2006-ban, “addig több mint 5 trillió dollárnyi befektetést”, azaz szintetikus CDO-t, eszközöltek ezen hitelek alapján.[6] A szintetikus CDO-k főbb megalkotói, akik egyaránt alkalmaztak ún. rövidre eladási pozíciót (short positions) is ezekre az értékpapírokra, voltak a Goldman Sachs, a Deutsche Bank, Morgan Stanley, valamint Tricadia Inc.[8] 2012-ben a kialakított szintetikus CDO-k összes névértéke mindössze 2 milliárd euró volt.[12]

Figyelembe véve azt, hogy “a shortolás vagy rövidre eladás olyan pénzügyi eladási ügylet, különösen a tőzsdén, ahol az eladott pénzügyi eszközt az eladó csak kölcsönvette, vagy még azt sem, pusztán egy ígéretet ad el a megállapodás szerinti áron való teljesítésre” (idézet az ún. rövidre eladási pozíció mögé általam tett magyar Wikipedia szócikkből), nos ezt figyelembe véve érthetjük meg csak igazán a fenti, legnagyobb “befektetési bankházak” által “bevett gyakorlatként” 2005 és 2007 között óriási méretekben alkalmazott műveletek hihetetlenül bűnös, kifejezetten bűnözői gyakorlatát. Azt, amelyet még az oly szemérmes közgazdász szakirodalom is “mérgező, toxikus” (ld. toxic asset) jelzővel illet, eredményét tekintve.

Amikor az előbb a nemzetközi pénzügyi rendszer esetében a rohadásról és diszfunkcionális működésről beszéltem még nem is említettem a nemzetközi politika világát, mely korábban sem volt mentes a rohadástól és a diszfunkcionális működéstől. Hát még most, amikor éppen átéljük százezrek minden áron és mindenféle módon Európába való özönlését, úgy a 2001 óta lerohasztott Közel-Keletről, mint a kíméletlen gyarmatosítás révén a szerves fejlődés lehetőségétől már évszázadok óta megfosztott Fekete-Afrikából! Az angolszász hátterű neokonzervatizmus roppant segítséget nyújtott a “Globális Minotaurosz” korszakába lépett globális pénzhatalom ambícióinak eléréséhez, legyen az a szovjet kommunizmus két vállra fektetése, vagy az azt követő “egypólusú világrend” maximális kiterjesztésre, különösen a Közel-Kelet és Közép-Európa, valamint Kelet-Európa irányában.

Az 1979-es  iráni iszlám forradalom az eddigiekben, mint a “Globális Minotaurosz” éretté válását “segítő” tényező szerepelt, a második olajválság egyfajta kiváltójának, én úgy mondanám inkább, hogy ürügyének okán, illetve annak okán, hogy a Szovjetúnió afganisztáni háborúba keveredett, és ez egyetlen évtized alatt megadta a végső döfést a már agonizáló szovjet rendszernek. A magyar nyelvű Wikipedia neokonzervatizmus szócikke pedig így összegzi az utóbbi 15 év neokonjainak világát:

Összességében elmondható, hogy a neokonzervativizmus az amerikai konzervativizmus és az atlanti kultúrkör hagyományainak sikeres és autentikus aktualizálása, amely 2001. szeptember 11-i események hatására mára világpolitika-formáló amerikai eszmévé vált.

A neokonzervativizmus jellegzetesen amerikai jelenség. Összegezve a fentiek alapján az amerikai külpolitikára vonatkozó neokonzervatív téziseket:

  • patriotizmus
  • bármiféle „világkormány” elutasítása, mivel az világméretű zsarnoksághoz vezetne. Ebből következően gyanakodva tekint és bizalmatlan a nemzetközi intézményekkel szemben
  • világos különbségtétel barátok és ellenségek között
  • egy nagyhatalom számára a „nemzeti érdek” fogalma túlterjed az országhatárokon, emellett ideológiai töltetű is

A Bush-kormányok nyílvánvaló követendő példaként a Reagan-adminisztráció sikerének három elemét jelölték meg: erős hadsereg, az amerikai érdekeket érvényesítő külpolitika és az Egyesült Államok globális felelősségét elfogadó nemzeti vezetés.

A neokonzervatívoknál sincs konszenzus a külpolitikát illetően. Míg a Bush-adminisztrációban szerepet vállaló neokonzervatív tanácsadók az egyértelmű és határozott „demokrácia-export” hívei voltak, valamint a közel-keleten való határozott fellépés mellett foglaltak állást. Ettől eltérően a Francis Fukuyama fémjelezte irányzat George W. Bush tanácsadóinak nézeteit elítélte és elhtárolódott tőle.

Ugyanakkor ez a szócikk még egyáltalán nem tükrözi az éppen mostanra kialakult helyzetet, melyet egyrészt a neokon külpolitika putyini Oroszország elleni, tavalyi támadásának teljes kudarca (értsd: még megingatni sem sikerült Putyin rendszerét az ukrajnai államcsíny révén alkalmazott gátlástalan provokációkkal, sőt !), másrészt pedig a 2001. szeptember 11 óta az egész arab világban és Afganisztánban gátlástalanul alkalmazott neokon megközelítés kifejezetten tragikus kudarca jellemez. Az utóbbi esetében államok teljes sorának szétveréséről (egyedül Szíriában a 22 milliós lakosság felének földönfutóvá tétele stb.) és nem utolsó sorban az ún. Iraki és Levantei Iszlám Állam, egy másik néven az “Iraki és Szíriai Iszlám Állam” (ISIS—Islamic State of Iraq and Syria), ennek következtében való kialakulásáról van szó. Ez utóbbi pedig már a Nyugati Világ belső szétesésének rémét is felidézte, jelenleg elsősorban az EU tagállamok legfejlettebbjeiben létrejött, “önszerveződő” terrorista mozgalmak, és az ezzel együtt jelentkező, ellenőrizhetetlen bevándorlási özönben szinte biztosan “elrejtett”, jövőbeli terroristák megléte következtében. Ezek ugyanis mind az ISIS, mint egy új, világméretű iszlám kalifátus létrejöttének érdekében tevékenykednek a teljesen szekularizált Európával, és azon keresztül az egész angolszász világgal szemben.

A Nyugati Világnak szárazföldi fegyveres alakulatokat kellene bevetni az ISIS-szel szemben ahhoz, hogy felszámolja azt, erre viszont a 2008 után megkezdett, és már be is fejezett “bakancsos fegyveres erő” kivonás miatt mind gazdaságilag, mind belpolitikailag képtelen. Az Európai Unió pedig még saját határait sem képes megvédeni a beözönlő százezrekkel szemben, hiába érte őt közvetlen fenyegetés. Pedig ennyire nem szokványos módon jelentkezik a fenyegetés, ami már önmagában hihetetlen kihívás az egész nyugati politikai rendszer számára. Erre egyelőre csak oly módon tudtak reagálni, hogy—az iráni iszlám forradalom óta eltelt 36 évhez képest, sőt még a tárgyalások napirendre kerülésének 12 évéhez képest is—roppant sietve, mindössze 20 hónap alatt az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja és Németország (ún. P5+1, vagy más néven E3+3) 2015. július 14-ére tető alá hozott egy nukleáris megállapodást Iránnal.

Afganisztán-Irán-Irak-SzíriaEz teljes mértékben érthető, hiszen, ha a térképre nézünk, akkor jól látszik, hogy a 32 milliós Afganisztántól nyugati irányban haladva, a 78 milliós Iránon, a 36 milliós Irakon keresztül egészen a 22 milliós Szíriáig egy olyan, összességében 168 milliós lakosságú országcsoport húzódik, melyen belül minden államot erős etnikai megosztottság és részben az iszlámon belüli irányzati megosztottság (síiták szemben a másutt óriási többségben lévő szunnitákkal) jellemez, és mára egyedül Irán maradt meg kellően stabil és erős államnak. Ráadásul az arab világra—bár maga nem arab ország—legalább olyan hatást gyakorol, mint a 87 milliós Egyiptom. Emellett pedig Irán rendelkezik a világ második legjelentősebb olaj- és gázkészletével, ami az 1979 előtti berendezések elavulása, az iraki-iráni háború okozta károk rendbehozatalának és az új beruházások amerikai bojkott miatti elmaradásának következtében már önmagában komoly nemzetközi fellendülési potenciált kínál a Nyugatnak. Azt, amire égetően szüksége van.

Most nézzünk meg 2 angol nyelvű videót. A mindössze 9 perces elsőben Fred Fleitz, a neokonzervatívok egyik legfontosabb külügyi háttér intézetének, a Center for Security Policy-nek egyik vezető embere jeleníti meg az Iránnal kötött nukleáris megállapodással szembeni dühödt neokon kritikát.  A második, 24 percesben láthatjuk azt a teljes adást, amiből első videót jómagam elkészítettem. Ebben a neokonokkal ellentétes, de abszolút politikai kisebbség, az amerikai “demokratikus baloldal” két képviselője is megszólal, Brian Becker (ANSWER Coalition és Party for Socialism and Liberation) és David Swanson (az AfterDowningStreet.org társalapítója, ami ma WarIsACrime.org-ként működik, a World Beyond War igazgatója, és más hasonló szerveződések, pl. a United for Peace and Justice aktív közreműködője). Az adást pedig a kiemelkedő média egyéniség, Peter Lavelle vezeti, mégpedig a globális pénzhatalommal szembeni média nagyágyúnak (és nem egyszerű orosz propaganda eszköznek) tekinthető Russia Todayzászlóshajójaként” működtetett, ún. CrossTalk 2015. július 27-én elhangzott globális vitaműsorának házigazdájaként.

Fred Fleitz in defence of neocons’ rejection of the Iran deal on RT’s CrossTalk (mindössze 9 perc): July 27, 2015, RT: CrossTalk: Neocon Retreat? (24 perc), azaz “A neokonok visszavonulása?” 

Az első videót, mint a teljes vita neokon megnyilatkozásokra szűkített verzióját azért készítettem, hogy először tisztán elhangozzék az Iránnal kötött nukleáris megállapodást elutasító neokon álláspont. Ezzel ugyanis még az ezzel homlokegyenest ellentétes álláspontot képviselők (és persze a műsorvezető is ide tartozik) által elmondottak is jobban különválnak a második, teljes videó megtekintésekor. Nem utolsó sorban pedig ebben a bejegyzésben összegezni tudom az 1979 óta uralkodó amerikai neokon külpolitikai irányvonal lényegét. Azt amely—a globális pénzhatalom addig sikeres mechanizmusainak 2008-2009-es csődje mellett—a jelenlegi világhatalmi zűrzavart okozta:. Az összegzést kisbetűsen angolul és az általam összeszerkesztett videó kivonat fejlécében megjelenő kulcsmondatok szerint utalások formájában lehet megtalálni.

As the Iran deal becomes a reality Washington’s neo conservatives and their allies are bristling.
[1] Turbo Iran deal leading to restoration of the neo-cons and conservative foreign policy experts in the U.S. (??) We should be debating today whether this turbo Iran deal will lead to a restoration of the neo-cons and conservative foreing policy experts in the United States. …
[2] Foreign policy dominated by the liberal establishment. (??)Neo-cons struggling in the aftermath of the Iraq war (??)The foreign policy in United States is dominated by the liberal foreign policy establishment. The neo-cons I think have been struggling in the aftermath of the Iraq war. What they’re doing now … there is a large bipartisan coalition against this Iran deal. The neo-cons are simply part of this. And I think the question is will this terrible deal will lead to restoration of neocons and the election of a Republican president.
[3] ISIS resulted because of the president’s decision to remove all American troops from Iraq (??)
[4] Q: U.S. droning people to death? A: US does not sponsor terror. Iran is still the leading state sponsor terror. (??) Israel’s not the problem here. … US does not sponsor terror [in response a host interrupt that US is exporting terror to the whole Middle-East on daily basis with its drones] … Saud-Arabia is not exporting terror [in response to another host interrupt that it is] … Iran is still the leading state sponsor terror.
[5] Israel isn’t the issue here. Israelis & Saudis are fearful of every other state starting to enrich uranium. (??) Israel is not the issue here … The Israelis and the Saudis are fearful of this because it’s gone to lead every state in the region could start enriching uranium … Both states are very confident if there’s a republican president elected next year this agreement will be thrown out on the first day in office of that new president.
[6] Iran has forfeited its right to peaceful nuclear technology by cheating on its nuclear treaty obligations (??)… Iran should not be enriching uranium. In 2012 Iran should’ve shut down its entire nuclear program and comply with all UN resolutions. … I believe Iran has forfeited its right to peaceful nuclear technology by cheating on its nuclear treaty obligations … one of his opponents in the broadcast is closing by saying that “if they [the neocons and the democrats in the congress supporting them] succeed [in torpedoing the deal] the whole world will know that’s the US that does not want a nuclear arms deal with Iran, not the Iranian government”]

Ne feledjük tehát a globális pénzhatalom valódi jellegét és 2013-as helyzetét kifejező két ábránkat:Janisz Varufakisz - Globális Minotaurosz fordított likviditási piramis elburjánzásával és egyre lassuló élénkülésekkel az egyes recessziók után

Reklámok

Globális Minótaurosz és Globális falu 2015” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s