Valló Péter és “A Glembay ház” Krleža-tól, no és a valódi igazság

December 19-én mutatta be a Radnóti Színház Miroslav Krleža horvát szerző A Glembay ház című darabját. Én tegnap láttam. Rendezője Valló Péter szerint (teljes indoklását lásd a bejegyzés legvégén):

[A] darab egy olyan történelmi helyzetben játszódik, ahol a felső-középosztály léte csupán fikció – és ezt a fikciót dédelgetjük mi is Magyarországon már több mint száz éve. Krleža azt a kérdést veti föl, hogy mi lenne, ha létezne ez a társadalmi osztály, mihez tudnánk kezdeni a mindent felzabáló közönnyel, érzéketlenséggel, értékvesztéssel, az erkölcs iránti ily fokú meghasonlottságunkkal.
… világos, hogy a társadalom, ami körülveszi őket, nem fenntartható. Közben van egy erős drámai történet, ami minden szereplő esetében valami nagy élethazugságra épülő létről szól. És én pontosan ezt érzékelem magam körül; lassan, de biztosan válik szét, amit mondunk magunkról és a valóság, amik vagyunk.

Valló szerint tehát az egész magyar élettérben hatalmas képmutatás uralkodott el, és—amit egyébként nem mond ki ennyire nyíltan—minél “magasabbra” megyünk a társadalmi ranglétrán annál elviselhetetlenebb ez a képmutatás. Mi több ennek mély történelmi gyökerei vannak.

A darab kiváló, Valló rendezése a fentiek szerinti szellemben kiváló, és a szereplők mindegyike kiváló teljesítményt nyújt. Öröm volt ismét ezt látni a Radnótiban (az általam ott legutóbb látott Karamazov testvérek nálam kiütötte a biztosítékot).

Amiért mégis meg kell írnom ezt a posztot az roppant egyszerű. A magam részéről a darab ilyen, roppant hangsúlyos előadása túlzottan sok nézőben keltheti azt a benyomást, hogy na persze ez a már elviselhetetlenné vált, sajátosan magyar “társadalmi dagonyában” aktuális csak. Vannak—úgymond—szerencsésebb országok és civilizációk, ahol ilyen mély erkölcsi fertőről nem beszélhetünk. Egyszóval színházi nyelven azt erősíti, amivel a Facebook rengeteg “rendszerellenes” megszólalása és bizonyos érdekekből pénzen támogatott méme-ek tömege szól (melyeket oly könnyű láncszerűen megosztani, csak egy kattintás kell).

Maga Valló is erre utal szerintem, amikor “mi lenne, ha létezne ez a társadalmi osztály, mihez tudnánk kezdeni“-t említ. És ezzel a Facebook “kampány” sajátos közönségének sorait erősíti. Az ott megnyilvánulók ugyanis—Vallóhoz hasonlóan—valamiféle páratlan képmutatás ellen szólalnak fel rendszeresen, mégpedig éppen a mi kis sajátos felső középosztályunk vonatkozásában.

Még ez így rendben is lehetne, de—nem meglepő módon—a 2010-ben hatalomra kerültek és “természetesen” szépen gyarapodók ellen van egy ilyen kampány. Korábban nem, és főként nem azoktól a köröktől, akiktől most igencsak.

Pedig a dolgok ilyetén alakulása jóval korábban kezdődött. Még csak nem is 1990-ben, hanem már az egész Kádár rendszer erről szólt, 1968 után mindenképpen.

Saját kis történetemet az alábbi videó meséli el:

SzÁMOK (1969 – 1981[“sarcophagus/szarkofág demolition/bontás”: 2009])

Ehhez a következő magyarázatot fűztem az általam éppen a héten készített YouTube videó alatt:

Nacsa Sándor worked here / itt dolgozott: 1973-81[84], 1979-84: Small Computer Software Department / Kisszámítógép Szoftver Osztály, head of department / osztályvezető:

  • International Computer Education and Information Centre / Nemzetközi Számítástechnikai Oktató és Tájékoztató Központ
  • Foundation/Alapítás: Central Statistical Office / Központi Statisztikai Hivatal, Oct 1 1969 / 1969. október 1.
  • Founder/Alapító … Director/Igazgató: Faragó Sándor
  • Demise/Kimúlás: end of 1981 / 1981 vége [for the building/az épületé: 2009, till then it was used by SZÁMALK which it had been merged into / addig a SZÁMALK-nak adott otthont, amibe a tevékenység beolvadt]
  • Az oktatók induló képzése: CDC, 1971-től
  • Komplett tevékenységfejlesztés: UNDP és Magyar Kormány, 2,2 millió dollár, 1973-78

ld. http://itf.njszt.hu/23r4r23r/uploads/… (my department is missing from that although it was the only 100% revenue based one / osztályom hiányzik ebből, pedig ez volt az egyetlen 100%-ban bevétel-orientált osztály)

A SZÁMOK OKTATÁSI EREDMÉNYEI
– 12 év alatt 81 ezer beiratkozott hallgató
– 320 ezer teljesített tanári óra
– 120 oktatási tananyag és szakkönyv kiadása
– 82 TV-műsor, ebből 42 oktatási célú
– 34 nemzetközi továbbképző tanfolyam Budapesten
– 45 országból összesen 834 külföldi hallgató
– A SZÁMOK, fennállásának 13 éve alatt közel 100.000 szakembert képezett ki, a hazai szakemberállomány háromnegyed részét. Különböző szintű tanfolyamaikon sok olyan szakember végzett, akik később meghatározó szerepet töltöttek be a szakmában.
– A SZÁMOK intézménye kezdetben különböző bérleményekben működött. Már 1970-ben beindult egy székház megtervezése, majd 1974-ben a megépítése a XI. kerületi Etele (akkor Szakasits Árpád) úton [a 68-as szám alatt] – 250 millió Ft-os költségvetési kerettel.
– Elsőnek 1974-76 között az oktatási tömb és az irodai tömb készültek el. 1976-tól az oktatás már ebben a korszerű SZÁMOK épületben történt.
– A hallgatók számára létrejött, a Hadak útjára néző szállodai épületszárny csak 1977-ben készült el.
– Egyidejűleg 495 hallgató tanulhatott az épületben, nem számítva a 240 fős Neumann János kongresszusi termet.
ld. http://ujbuda.energyline.hu/viewtopic…

Pesti Lajos nyilatkozatából a “szarkofág” 2009-es szétzúzása előtt néhány hónappal: “Nagy sikere volt a számítástechnikai oktatásunknak, és az akkori szaktárca meg akarta szerezni a KSH-tól a SZÁMOK felügyeletét. A fenyegetés láttán a vertikális integráció jelszavaival levettük a homlokzatról az „oktatás” szót, az intézmények összevonásával létrehoztuk a három, szorosan összefüggő feladatra (fejlesztésre, géptelepítésre és oktatásra) vállalkozó SZÁMALK nevű vállalatot. Ezzel kivédtük a bekebelezési kísérletet. … Elsődleges célunk megvalósult: sok tízezer megbecsült műszaki szakembert, rendszerszervezőt, programozót készítettünk fel az új technika fogadására.” ld. http://www.ksh.hu/statszemle_archive/…

DE VEGYÜK FIGYELEMBE, HOGY Pesti Lajos (halála után családja) tulajdonos lett a Számalk Holding Vagyonkezelő Zrt.-nél, ami a 2014-es évben 434 millió Ft árbevételt hozott, és 732 millió Ft jegyzett tőkét képviselt.
TOVÁBBÁ A ZÁRDA ÉS HAVASS CSALÁDOK JÖVŐJÉT ALAPOZTA MEG MAGA AZ OKTATÁSI TEVÉKENYSÉG, miközben sem Zárda Saroltának, sem Havass Miklósnak SEMMI KÖZE NEM VOLT a SZÁMOK-hoz:

2011.09.14. “A hazai informatikai felnőttképzési piac legnagyobb szereplője, a Számalk Zrt. nehéz helyzetbe került, miután az oktatási központjának valamennyi munkatársa távozott a cégtől, hogy egy új vállalkozásban folytassa a tevékenységét.
… A több évtizedes múltra visszatekintő Számalk élén az elmúlt hónapokban lecserélődött a menedzsment: a céget addig irányító tulajdonosok, Zárda Sarolta és Havass Miklós helyét gyermekeik vették át. Július 1-től a pénzügyi közgazdászként korábban a banki és biztosítási szektorban dolgozó Zárda Olivér a Számalk Oktatási és Informatikai Zrt. új vezérigazgatója, míg a cég igazgatóságának elnöke Havass Norbert lett, aki a Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Karán végzett. Testvére, a gazdasági mérnök diplomával rendelkező Havass Zsombor pedig a Számalk Holding Vagyonkezelő Zrt. igazgatója lett. … ”
ld. http://bitport.hu/vezinfo/szamalk-tra…

Ehhez egy volt kedves kollégám a következő észrevételt fűzte:

… Aznap léptem ki a SZÁMOK-ból, amikor a SZÁMALK létrejött. Később beírattam a fiamat az “új” iskolába, és dermedten láttam, hogy miket tanulnak. Találkoztam Havas Miklóssal és említettem neki. Azt válaszolta, hogy “benneteket, régi SZÁMOK-os előadókat már nem tudnánk megfizetni”. Ezen is ledermedtem. A SZÁMOK-at nem a pénz tartotta össze. Nem tudom, Faragó Sanyi hogy kerülhetett ki a körből.

Mire én ezt válaszoltam neki:

Roppant érdekes infó. Már azért is, mert a gyulai konferenciák és a későbbi Gyulakör (alias Pompéry Béla baráti társaság) kapcsán folyamatosan kapcsolatban maradtunk, veled erről azonban sohasem beszéltünk.

Re:Faragó Sanyi hogy kerülhetett ki a körből

Nyitrainé utálta őt (állítólagos korábbi női mivoltában való elutasítása miatt még közös KSH-s idejükben) így kapva kapott azon, hogy a néhány év múlva agydaganatban elhunyt Juhász Jánosra (akitől az MSZMP Gazdaságpolitikai Osztályának helyettes vezetőjeként ott már meg akartak szabadulni) cserélje le Faragó Sándort, akit sokáig a SZÁMALK vezérigazgatói székével kecsegtettek. Ezután pedig vezérigazgató helyettes lett, ahonnan egyáltalán nem meglepő, hogy távozásra kényszerült (Stábel Ottóval és Meskó Bandival együtt).

Ezt már azért is jól értem, mert jómagam csak a Kiszámítógép Szoftver Osztály munkatársai melletti kitartásom miatt nem mentem el azonnal. De 1984 augusztusában egyik pillanatról a másikra lemondtam 5 éves osztályvezetői pozíciómról, és átléptem a későbbi szabadúszó szoftver fejlesztői világba (az első évben még a Mikroszámítógép Magazintól húztam tisztes szerkesztői fizetést, később 1993-ban, már a Digital-nál ezért gondoltak sokan újságírónak).

Az ok: Osztályom az oktatáson belül az egyedüli 100%-osan piaci bevételekből élő társaság volt. Az utolsó évben 10 mFt-ot (akkori Ft-ot) hozott és Juhász elvtárs és beosztottai “tervező” munkájuk során azzal jöttek elő, hogy ezt a következő évben egyszerűen meg kell dupláznom. Ez pedig végképp bizonyságul szolgált nekem arra, hogy Juhász elvtárs szabályos elmebaja (amit már az első vezetői aktíván megtapasztaltam) “átragadt” a köré gyűlt talpnyalókra is.

Utólag azonban csak örülni tudok mindennek, mert különben sok-sok évre teljesen feleslegesen a SZÁMALK-ban “ragadtam volna”. Ráadásul a mai információkból az is világos számomra, hogy a Kisszámítógép Szoftver Osztálynak sem üzletileg, sem szakmailag (pláne) nem maradt emléke, még a mai SzÁMOK-os visszatekintésekben sem.

Ebben a posztban azonban még ennél is tovább kell mennem:

Valló Péternek és persze a Facebook-on tevékenykedő “rendszerellenes” kampányolóknak tudniuk kell, hogy a tőlünk Nyugatra eső világban még nagyobb a képmutatás, mint itthon. Mindig is az volt. Az ottani felső középosztályokban pedig különösképpen.

Mindezt a Nyugat révén óriási technológiai fejlődést elért számítástechnikai, illetve ma már infokommunikációs ipar elmúlt évtizedeinek komplex vizsgálata és elemzése mondatja velem, amit szakmai tevékenységem mellett—mintegy hobbiként—évtizedekig folytattam egészen máig. Ráadásul két meghatározó nemzetközi vállalat színeiben belülről is volt alkalmam megtapasztalni csak belül kifigyelhető dolgokat (1993-98: Digital Equipment Corporation, 2000-08: Microsoft), hogy szabadúszó szoftver fejlesztőként Nyugat-Németországban és Ausztriában (1995-99) szerzett, vagy a Digital és a Microsoft közötti EMC-s tapasztalataimról ne is beszéljek.

Kedves magyar humán értelmiségiek, ébredjetek fel végre! Az emberi természet mindenütt ugyanaz!

Aki pedig ennél is többet szeretne tudni a témáról kérem, hogy vegye az időt és a fáradtságot az igencsak terjedelmes dr. Pompéry Béla (1918-2015): A hazai számítógépesítés ügyének egyik leghitelesebb képviselője, a mikroszámítógépeké pedig különösen visszaemlékező posztom elolvasására.


Valló Péter teljes indoklása a darabválasztásról (a Radnóti Színház előterében olvasható, illetve a főpróbáról megjelent közleményben)

Alapvetően két okból döntöttem úgy, hogy megrendezem A Glembay ház című darabot.

Egyrészt azért, mert Krleža nagyon jó szerző. Mondok egy példát. Egy 15 perces jelenetben a bárónénak sikerül meggyőzni az őt gyűlölő Leonét, hogy valójában szerelmes belé. Rajta kívül ezt egyedül Shakespeare volt képes megírni a III. Richárdban. Krleža nagy írói leleménnyel csodálatos szerepeket írt.

Másrészt azért, mert ez a harmincas években írott horvát darab egy olyan történelmi helyzetben játszódik, ahol a felső-középosztály léte csupán fikció – és ezt a fikciót dédelgetjük mi is Magyarországon már több mint száz éve. Krleža azt a kérdést veti föl, hogy mi lenne, ha létezne ez a társadalmi osztály, mihez tudnánk kezdeni a mindent felzabáló közönnyel, érzéketlenséggel, értékvesztéssel, az erkölcs iránti ily fokú meghasonlottságunkkal. És a válasza nem szívderítő: ebből tömegkatasztrófa lesz a darabban – két ember meghal, ellehetetlenül egy sor ember élete, miközben világos, hogy a társadalom, ami körülveszi őket, nem fenntartható. Közben van egy erős drámai történet, ami minden szereplő esetében valami nagy élethazugságra épülő létről szól. És én pontosan ezt érzékelem magam körül; lassan, de biztosan válik szét, amit mondunk magunkról és a valóság, amik vagyunk. Családok, szakágak, szakmák, társadalmi rétegek mennek tönkre teljes ingerszegénységben, teleológiamentességben, ambíció- és motivációhiányban.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s