Uralkodik az objektivizmus a korábbi kommunizmus után

Párhuzamos bejegyzésemben (ld. Világharang a világ átlagpolgárainak) eszmecseréjükkel, példaként bemutatott “különleges” világpolgároknak fogalmuk sem volt és ma sincs arról, hogy egy Soros György neve által fémjelzett világhálózat “talpasai” itt Magyarországon. Ez a hálózat az amerikai konzervatívok szóhasználatában “szélsőbaloldali” irányvonalat visz (ld. a párhuzamos bejegyzésben, illetve ezen bejegyzés legvégén szereplő Fox News videó besorolását), itteni és európai értelemben pedig szélsőliberálisat.

Ennél is tovább mutat azonban politikai, különösen világpolitikai és filozófiai értelemben az, hogy ez a hálózat a XX. század győztes ideológiájának az Ayn Rand nevével fémjelzett objektivizmus-nak (a vele éppen ellentétes oldalon álló kommunizmussal szemben) a talaján áll. Erről persze még kevesebb fogalmuk van a hálózat magyarországi aktív résztvevőinek. Az éppen most hatalmon lévőknek sem, akiknél ugyancsak felfedezhetők ennek jelei (“kaparj kurta neked is jut” stb.). Az átlagpolgároknak pedig még kevésbé. A többség — bárhol is álljon aktuálpolitikailag — valamilyen mértékben ugyancsak hódol ennek az ideológiának.

Olyan jelenség tanúi vagyunk tehát, melyhez hasonlót még a kommunizmusnak sem sikerült kis hazánkban produkálni, pedig az sokkal nagyobb kényszerítő erővel lépett fel. Az persze jól látható volt, szemben a most szinte láthatatlannal. Valószínűleg éppen ez az objektivizmus mindenre kiterjedő térhódításának a “titka”. Fontos még, hogy itt ugyancsak későbbi, erősen vulgáris torzulások/torzítások formájában jelentkezik az ideológia uralma, mint a kommunizmus uralmának idején. A társadalmi kijózanodás azonban, az ideológia szinte észrevehetetlen érvényesülése következtében, jóval nehezebb lesz.

A pillanatnyi wikipédia szócikk szerint:

SAJÁT (NS) KIEGÉSZÍTÉSEM: Ebből az 1959-ben készült 27 perces, angol nyelvű interjúból az objektivizmus minden lényeges elemét megismerhetjük, későbbi erősen vulgáris torzulásai/torzításai nélkül. Lásd még leiratát: Mike Wallace interviews Ayn Rand (1959): A Transcript. A magyart preferáló érdeklődők számára legalább az alábbi beágyazásban másodikként található, King Vidor film (1949) szinkronizált változatát meg kell nézni, melynek forgatókönyvét ugyancsak Ayn Rand írta, és így teljesen hiteles. Ez persze majd 2 órás.

Az objektivizmus Ayn Rand orosz születésű amerikai filozófus és írónő által megalkotott irányzat. Az objektivizmus szerint létezik egy tőlünk független valóság, amellyel az emberek az érzékszerveik révén kerülnek kapcsolatba; erről a valóságról egyedül az értelem révén lehet ismereteket szerezni, és csak a racionálisan gondolkodó egyén képes ezeket az ismereteket feldolgozni; az élet célja a racionális önérdek követése, és a laissez-faire kapitalizmus az egyedüli etikus társadalmi rendszer, amelyben az állam csak a bíróságban, rendőrségben és a katonaságban testesül meg. Ez az egyetlen rendszer, amelyben az embereknek nincs lehetőségük fizikai erőszakot alkalmazni egymás ellen (akár az állam keretein belül, akár azon kívül).

Az objektivizmus ismert követői közé tartozik Margaret Thatcher brit miniszterelnök (a “Vaslady”); Ronald Reagan amerikai elnök, a csillagháborús terv beterjesztője; és Jimmy Wales, a Wikipédia alapítója.

Jimmy Wales ebben a mindössze 2 perces videóban (2008) arra kérdésre válaszol, hogy miként fér össze az ő személyes vagyonszerzéstől teljesen független Wikipedia kezdeményezése az objektivizmussal (miközben a mai netet meghatározó nagy nevek a pénzszerzés jegyében tevékenykedtek). Ő Az Ősforrás című könyvre hivatkozik, mondván annak főhőse semmi kompromisszumra nem volt hajlandó építőművészi céljainak elérése ellenében, így még a megélhetését biztosító megbízás megszerzése érdekében sem (jóllehet, tegyük hozzá, gazdag lett a végén, ha nem is dúsgazdag).
Ahhoz, hogy a Wales által mondottak teljes értelmét megértsük, meg kell nézni legalább az alábbi—szerencsére magyar nyelvű szinkronnal ellátott—King Vidor filmet (1949), melynek forgatókönyvét maga Ayn Rand írta a regény alapján, így teljesen hiteles:
Itt mindenképpen fel kell idézni Az Ősforrás keletkezéséhez vezető évtizedek teljesen ellentétes oldali társadalmi élményrendszerét is, amit számunkra Kádár János életrajza, 1912 – 1945 (mindössze 11 perc) mutat be a legjobban: Kádár 1989. július 6-án halt meg, éppen azon a napon, amikor a Legfelsőbb Bíróságon kihirdették az általa 1958-ban kivégeztetett Nagy Imre és társai rehabilitációját. Halála előtt papot hívatott magához. Teljes részletességgel pedig itt mutattam be a kollektivizmus jegyében kialakult társadalmi hátteret2015. május 1. — Már csak emlék a XX. századi munkásmozgalom, “se híre, se hamva”.

A követők ilyen körének kiemelése azonban teljesen félrevezető, ugyanis ideológiai hatását tekintve egyszerűen arról van szó, hogy az objektivizmus a kapzsiság, a pénzsóvárság, a pénzvágy legitimációját megalapozó filozófia volt (többek között). Egyszerűen felmentette bármiféle társadalmi felelősség alól azokat, akik kizárólag ennek jegyében éltek és tevékenykedtek. És ilyenek—minimálisan—sok-sok millióan, tízmillióan voltak az elmúlt 60-70 évben (szemben a Jimmy Wales féle roppant egyedi esetekkel).  Ezért néhány jellemző idézet a filozófusnőtől, hogy helyesen értsük miről is van szó:

Az ember, aki termel, miközben terméke fölött mások rendelkeznek, szolga. (Ld. Ayn Rand: Individual Rights.)

A civilizáció egy fejlődés az egyénközpontú társadalom felé. A barbár egész léte nyilvános, amit törzse törvényei szabályoznak. A civilizáció az a folyamat, ami felszabadítja az embert a többi emberhez való kötöttség béklyója alól. (Ld. Ayn Rand: Az Ősforrás)

Az a nézet, hogy a gazdagság valamiféle differenciálatlan kollektív folyamat eredménye, hogy úgymond mindnyájan tettünk érte valamit, és hogy lehetetlen megmondani, ki mennyit tett hozzá, következésképpen valamiféle egyenlő “elosztásra” van szükség, meglehet megfelelő lenne egy vad csorda esetében, ami egy ősi dzsungelben nyers fizikai erővel mozgat sziklákat (bár még ott is van, aki kezdeményez és szervez), de ez a nézet egy ipari társadalomban, ahol az egyéni teljesítmény nyilvános ügy, olyan durva kifogás, hogy obszcenitás lenne a legkisebb hitelt is adni neki. (Ld. Részletek Ayn Rand What Is Capitalism? című 1965-ös esszéjéből)

Minden társadalmi rendszer, nyíltan vagy hallgatólagosan, de valamilyen erkölcsi eszmén alapul. A “közjó” törzsi fogalma szolgált a történelem során a legtöbb társadalmi rendszer (és minden zsarnokság) morális igazolásául. Egy társadalom szolgaságának vagy szabadságának mértéke mindenkor megfelelt annak, hogy milyen mértékben folyamodtak e törzsi fogalomhoz vagy épp hagyták azt figyelmen kívül. A “közjó” (vagy “közérdek”) egy meghatározatlan és meghatározhatatlan fogalom: nincs olyan entitás, hogy “törzs” vagy “köz”. A törzs (vagy köz vagy társadalom) csak az egyének egy bizonyos számát jelenti. Semmi nem lehet jó a törzsnek, mint olyannak. Valamilyen “jó” és “érték” ui. kizárólag egy élő szervezet (egy egyedi élő szervezet) számára létezik, és nem a viszonyok testetlen aggregátumának. (Ld. Részletek Ayn Rand What Is Capitalism? című 1965-ös esszéjéből)

Állás, élelem, ruházat, szórakozás, lakhatás, orvosi ellátás, oktatás stb. nem maguktól teremnek. Ezek ember alkotta értékek. Olyan javak és szolgáltatások, melyeket emberi erőfeszítéssel állítanak elő. Kinek kell hát gondoskodnia mindezekről? Ha egyeseket jog által illet meg mások munkájának gyümölcse, akkor ez azt jelenti, hogy e mások viszont meg vannak fosztva a jogtól, és szolgamunkára vannak ítélve. Ámde bármiféle állítólagos “jog”, ami egy másik ember jogainak megsértést teszi szükségessé – nem jog, és nem is lehet azzá. Egyetlen embernek sincs joga egy másik ember számára valamilyen nem önkéntes kötelezettséget, ellenszolgáltatás nélküli feladatot vagy kényszerű szolgálatot előírni. Nem lehet olyan, hogy “jog mások szolgává tételéhez”. Egy jogba csak annak szabadsága tartozik bele, hogy az egyén a saját erőfeszítése által maga megvalósíthassa azt, amit a jog számára biztosít, de annak joga már nem foglaltatik benne, hogy azt mások valósítsák meg számára. Figyeljük csak meg az Alapító Atyák intellektuális precizitását a kérdés kapcsán! Az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozata a boldogság keresésének jogáról beszél, és nem a boldogsághoz való jogról. Ez azt jelenti, hogy az embernek joga van megcselekednie mindazt, amitől saját boldogságának elérését reméli. Amit viszont nem jelent, hogy másoknak kell őt boldoggá tennie. Épp így az élethez való jog azt jelenti, hogy az embernek joga van fenntartania az életét a saját munkája által (bármilyen gazdasági szinten, amit a képességei számára biztosítanak), de nem jelenti azt, hogy másoknak kell kielégítenie a szükségleteit. A tulajdonhoz való jog azt jelenti, hogy az embernek joga van azokhoz a gazdasági tevékenységekhez, amelyek a tulajdonszerzéshez szükségesek, azt, hogy joga van a tulajdonát használni, és rendelkezni felette. De nem jelenti azt, hogy másoknak kell számára tulajdont biztosítania. A szólásszabadsághoz való jog azt jelenti, hogy az embernek joga van kifejtenie az elképzeléseit anélkül, hogy a kormány közbeavatkozása, elnyomása vagy büntetése fenyegetné. De nem jelenti azt, hogy másoknak kell számára előadótermet, rádióállomást vagy nyomdát biztosítania, hogy kifejtse a nézeteit. Minden tevékenység, ami egynél több embert érint, megkívánja az összes résztvevő önkéntes hozzájárulását. Minden résztvevőnek meg van a joga a saját döntéséhez, de egyiknek sincs joga a másikra erőltetni a maga döntését. (Ld. Ayn Rand: Man’s Rights. In)

És most lássuk Seres László rövid összefoglalóját Ayn Rand fő művéről, az 1200 oldalas Atlas Shrugged (Atlasz válat von), című utópisztikus filozófiai krimiről, annak 50 évvel az 1957-es megjelenése után írt, Atlasz válat von című Beszélő cikkéből:

OXFAM - Labor productivity index vs Real wage index - 1999-2013 -- 18-Jan-2016SAJÁT (NS) KRITIKAI MEGJEGYZÉSEM: Ayn Rand és követői teljesen figyelmen kívül hagyják az alkalmazott munkaerő hozzájárulását az elért eredményekhez. A XXI. századba lépve ugyanakkor ez már ismét (értsd ugyanúgy, ahogyan a klasszikus munkásmozgalom kialakulásakor) az előállított javak teljesen tisztességtelen elosztásához vezet (és ezzel a kizsákmányolás ismételt kulcskérdéssé válásához). A fenti ábra a munkaerő termelékenységének (labour productivity) növekedését mutatja a reálbér (real wage) növekedéséhez képest az 1999 és 2013 közötti időszakban, a fejlett országokra vonatkozóan. Forrás: AN ECONOMY FOR THE 1%, OXFAM BRIEFING PAPER, 18 JANUARY 2016.

A regény fő mondanivalója az, hogy a saját tőkéjüket és saját agyukat, kreativitásukat bizniszbe bocsátó önálló, hősies vállalkozók és feltalálók azok, akik a görög titánhoz hasonlóan a vállukon hordozzák a világot, az állami kollektivista paraziták pedig azok, akik kizsákmányolják tehetségüket, munkaszeretetüket. „Te mit tanácsolnál At­lasznak?” – kérdi a regény egyik szuperhőse egy adott ponton a másiktól. „Én azt, hogy vesse le magáról a világot.” És pontosan ez az, ami megtörténik. Az idő: va­la­mi­kor a közeljövőben, a föld országainak többsége „népi állam”. A helyszín: egy egyre szocialistább Amerika, amely egyfajta „esélyegyenlőségi” törvényt készül elfogadni arról, hogy a feltalálók és üzletemberek kénytelenek átadni munkájuk gyümölcseit a széles néptömegeknek, tehát a vállalkozókból élő, de azokat lenéző, őket denunciáló parazita államnak. Csakhogy a kreatív elmék lassan eltűnnek, s az elhíresült John Galt világosan meg is fogalmazza: lássa csak meg a világ, mire megy azok nélkül, akik a vállukon hordozzák. Nem sokra. A regény egyik briliáns része egy vasúti katasztrófáról szól, pontosabban arról, hogyan járultak hozzá az ártatlan áldozatok döntéseikkel/passzivitásukkal önkéntelenül is olyan állapotok kialakulásához, amelyek a katasztrófához vezettek.

SAJÁT (NS) KRITIKAI KIEGÉSZÍTÉSEM: Ebből az 1962-ben készült 9 perces, angol nyelvű kisfilmből Ayn Rand előadásában egy olyan bevezetést kapunk az objektivizmusba, ami ma is aktuális módon használható úgy annak XXI. századi érvényessége, mint napjaink kapitalizmusának ebből a szempontból való helyes megítélése tekintetében. Utóbbira jó példa a 2015 májusi Obama’s Phobia of Ayn Rand cikk, mely alapvetően erre támaszkodik.

A leginkább természetesen a szó eredeti értelmében vett önzés, a racionális önérdek-érvényesítés kendőzetlen hirdetése verte ki a biztosítékot a kollektivista baloldalon és a vallásos-ókonzervatív jobboldalon. Rand azonban nem a közhelyes „önzést”, az érzelmi alapú egoizmust, a misztikus/irracionális vágyálmok könyörtelen haj­há­szá­sát, mások lenézését propagálja, még csak azt sem állítja, hogy nem jó másoknak jót tenni. De, csak éppen saját normáink nem alapulhatnak valamiféle elvárt önfeláldozáson. Elfogadja, de nem tartja központi kérdésnek az Adam Smith-i „láthatatlan kezet”, hogy tehát a sok önzés azért van rendben, mert végső soron akaratlanul is hasznára válik a társadalomnak. Rand szerint a kapitalizmus fő erénye nem az, hogy jólétet produkál, hanem hogy az összes többi rendszerrel ellentétben az egyén szabad kiteljesedését, kreatív tudásának kamatozását garantálja – az egyén boldogulása az önmagáért való cél, és ezt senkinek nincs oka szégyellni. Ez a rendszer ad lehetőséget az értelem, a tudomány, a felvilágosodás eredményeinek hasznosítására, és ez a rendszer vet véget a feudalizmus és a szocializmus elnyomásának.

OXFAM - Wealth of bottom 50% vs Wealth of richest 62 people -- 18-Jan-2016Ayn Rand és követői ugyancsak figyelmen kívül hagyják, hogy a Föld lakóinak rendelkezésére álló vagyon felhalmozása, és egyre kevesebb kézben való összpontosulása súlyos krízishez vezethet. Ez történt a 2007-2009-es válságot követően, amikor a Földön élők ún. alsó 50%-át kitevő háztartások vagyona (wealth of bottom 50%) évről évre visszaesett, és 2015-re egyenlő lett az ugyanezen idő alatt folyamatosan növekedő, 62 leggazdagabb ember összesített vagyonával (wealth of richest 62 people), 1,76 trillió dollár értéken. (Családi szinten jóval nagyobb vagyonok vannak! Az Ibn Szaud családnál pl. 1,2 trillió dollár.) A fenti ábra ezt mutatja. Forrás: AN ECONOMY FOR THE 1%, OXFAM BRIEFING PAPER, 18 JANUARY 2016. A kapcsolódó OXFAM sajtóközlemény külön felhívja arra is a figyelmet, hogy ilyen egyenlőség 2010-ben még 388, 2011-ben 177, 2012-ben 159, 2013-ban 92, 2014-ben pedig 80 leggazdagabb emberre vonatkozóan állt fent. Az előttünk álló években tehát még kevesebbek kezében halmozódik tovább az egész emberiség által megtermelt vagyon, és az alsó 50% tovább szegényedik. Azt is megemlítik, hogy az összes “szupergazdag” vagyonából 7,6 trillió dollár off-shore számlákon van, és ennek megadóztatásával 190 milliárd dollár extra bevételhez jutnának a világ kormányai évente.

Amit Seres nem emel ki eléggé—pedig erkölcsi értelemben ezen, alapvető kérdés körül forog az Atlas Shruggedaz a következő:

Azonkívül hogy ateista volt, Ayn Rand etikai nézetei is lényegesen különböztek a megszokottól. Az erkölcsös magatartáson alapuló egoizmust hirdette, melyet észszerű önérdeknek nevezett. Az altruizmust elítélte; nézete szerint az emberbaráti gesztus nem más mint erkölcsi kannibalizmus, mivel egy ember boldogsága rendszerint egy másik ember boldogtalanságát jelenti.[27]
(Ld. Wikipedia: Ayn Rand ⇒ Filozófiája)

Ehhez tegyük még hozzá a következőket:

A Kinek a számára kell maximalizálni a jót? – kérdéssel két szélső álláspontot képviselő irányzat foglalkozik: az utilitarizmus és az etikai-egoizmus.

Az etikai egoizmus szerint az egyénnek saját maga számára kell előidéznie a legtöbb jót.

Az utilitarizmus alapelve: “a lehető legnagyobb boldogság a lehető legtöbb ember számára” (Mill). Ezen irányzat nagy hatású képviselői Jeremy Bentham és John Stuart Mill.
(Ld. Wikipedia: Etika (filozófia) ⇒ 2.3.2 Utilitarizmus és etikai egoizmus)

Michael Moore 2009 végén megjelent, 2 óra hosszúságú, Kapitalizmus: Szeretem! (Capitalism: A Love Story) című dokumentumfilmje mindennél jobban bemutatja, hogy a 2007-2009-es világválság még a fejlett amerikai társadalomban is mennyire súlyosan érintette a kiszolgáltatott rétegeket, és mennyire immorális ezen közben az egész pénzvilág.

Ami tehát az Atlas Shrugged (Atlasz válat von) filozófiai mondanivalóját illeti a magam részéről teljes mértékben egyet értenék vele, ha nem lennének azok a roppant negatív tapasztalatok, melyek éppen Seres összefoglalójának 2007-es megjelenése után lettek nyilvánvalók. Ezeket az összefoglaló, illetve az erkölcsiség kérdése mellett elhelyezett jobboldali sávban igyekeztem megjeleníteni. Így itt már nem térnék ki rájuk.

Végezetül ki kell emelnem, hogy mindez meglehetősen ismeretlen nálunk (mint ahogyan a kommunizmussal kapcsolatos tudás is a múltba veszett már, együtt a munkásmozgalommal). Ezt jól mutatja az, ahogyan Seres László volt kénytelen 6 évvel később, 2013-ban reflektálni az akkor induló !!444!!! kapitalizmus-kommunizmus témájú eszmefuttatására (a ma is napi rendszerességgel többször ott író Bede Mártontól):

Itt és most csak gratulálni tudok Seres Lászlónak. Hogy miért? Röviden: mert éppen a napokban tudtuk meg, hogy a !!444!!! -ben a Soros féle hálózatnak egyenesen tulajdonrésze van, és célja egyáltalán nem a portált olvasók érdemi tájékoztatása a fontos dolgokról, mint például az Ayn Rand nevével fémjelzett objektivizmushanem egészen más. Seres még arra is teljesen korrekten rámutatott ezzel a Facebook megjegyzésével, hogy a !!444!!! -en rendszeresen irogatók (mint Bede Márton) meglehetősen felkészületlenek, mert annak valóban pozitív hatásáról igazi fogalmuk sincsen, csak arról, ami a Soros féle hálózatnak szükséges vulgárisan torzított és torzult változata az objektivizmusnak. Két pontban világítanám meg a további, konkrét részleteket:

  1. Jelen bejegyzésem tartalmilag teljes egészében egy éve készült el. Akkor azonban még nem éreztem aktuálisnak publikálását. Kivártam. Az ezzel párhuzamosan és egy időben megjelenő Világharang a világ átlagpolgárainak bejegyzésemben megfogalmazottak és bemutatottak tették lehetővé azt, hogy az itt kifejtetteket figyelmébe tudjam ajánlani azoknak, akiknek az “Uralkodik az objektivizmus a korábbi kommunizmus után” legfőképpen szól. Azoknak a bizonyos “különleges” világpolgároknak.
  2. Világharang a világ átlagpolgárainak című bejegyzésem leginkább ide tartozó része a következőket tartalmazza, szorosan ide tartozóan:

KVP1 August 8 at 9:32am
Kedves barátaim! Kénytelen vagyok nyilvánosan közölni, hogy számomra továbbra is Ljev Tolsztoj a világirodalom legnagyobb írója.
Like/Tetszik 42 KVP

KVP1: Lezsákék avatnak neki egy szobrot, ez egyenes út ahhoz, hogy egyesek megutálják.
August 8 at 11:53am
Like/Tetszik 2 KVP

KVP4: Pedig akik most a szobrát avatják, a háború és béke közül csak az előbbit kedvelik.
August 8 at 12:03pm
Like/Tetszik 1 KVP

KVP5: Kedves barátaim! Kénytelen vagyok nyilvánosan közölni, hogy Lezsák Sándor számomra továbbra is hazánk egyik legnagyobb penise.
(És erről eszembe jut egy ezeréves vicc. Két kurva beszélget.
– Képzeld, tegnap egy entellektüellel voltam.
– Ne mondd! és milyen volt?
– Fölvitt a lakására, hangulatvilágítás, halk zene …
– Mesélj még!
– Finom italok. Lassan levetkőztem, s akkor …
– Akkor…?
– … akkor elővette a pensiét.
– Mi az a penis?
– Az ugyanolyan, mint a fasz, csak sokkal kisebb.)
August 8 at 2:49pm
Like/Tetszik 7 KVP

KVP1: Kedves KVP5. Bár a dolog nem érint, de az emberiség egyik fele állítólag szereti a penist. Ennyi potenciális híve van Lezsáknak?
August 8 at 2:52pm

KVP5: Az emberiség egyik fele a f@st szereti! Már bocsánat! És Tolsztojt nem lehet egy lakiteleki tahónak kisajátítani!
August 8 at 2:59pm
Like/Tetszik 1 KVP

 …
KVP1: Nem érdemes versenyeztetni a nagyokat. A dolog lényege az, hogy a nagyokat nem lehet kisajátítani. És ezt úgy értem, hogy nemcsak az disznóság, hogy Lezsák akarja a maga céljaira kisajátítani (bár ha Lezsáknak lennének elvei, azok közel lennének az öreg Tolsztoj világszemléletéhez), hanem az is disznóság, ahogy ezt poentírozták. Azt hiszem, hogy aki úgy gondolta, hogy ez az esemény is alkalmas a ma többé-kevésbé kötelező baloldali ruszofóbia alátámasztására, semmivel nem különb Lezsáknál.
August 8 at 10:39pm
Like/Tetszik 2 KVP

KVP6: Én úgy hallottam, hogy a Lezsák-féle Tolsztoj Intézet valami sötét orosz (politikai) kapcsolat fedőszerve.

KVP6: Joggal. Orosz fordulat a Fideszben, országos agymosásra készülnek, NOL.hu 2016-08-08 06:29:00
August 9 at 8:34am

KVP1: Erre reagáltam.
August 9 at 8:40am

A dolog “pikantériája”, hogy a NOL.hu hivatkozott cikke kizárólag angol nyelven elérhető, The Weaponization of Culture: Kremlin’s traditional agenda and the export of values to Central Europe címmel 2016. augusztus 4-én megjelent Political Capital tanulmányon alapszik. Igen, azon cégnek a most már külföldi megrendelésre dolgozó értékelésén, mely 2010 előtt még magyar állami pénzekből is vaskosan részesült. A magyar olvasó mindössze rövid összefoglalót kap a cég blogján: Kulturális fegyverkezés: Moszkva morális felsőbbrendűséget hirdet a „hanyatló” Nyugattal szemben. Ebből itt elég csak az alábbiakat idézni ahhoz, hogy a megrendelők által elvárt, teljesen egyoldalú tendenciózusság egyértelmű legyen:

Az orosz katonai expanzió után az európai társadalmakat a Kreml eurázsiai „kulturális expanziója” is fenyegeti. A Moszkvát és Putyint a konzervativizmus védőbástyájának vagy vezetőjének beállító hivatalos ideológia a kereszténység, a haza, a család „szentháromságára” hivatkozva növeli geopolitikai befolyását a térségben – miközben támaszkodik az euroszkeptikus szélsőjobboldali (vagy éppen szélsőbaloldali) kis pártokra, mozgalmakra.

A Kreml illiberális értékuniverzuma egyértelműen a Nyugat kulturális hegemóniájára tör. Ennek eszközeként pedig az említett európai szereplőkön kívül egy lazán koordinált hálózatot használ ideológusok (pl. Alexander Dugin), konzervatív üzletemberek (pl. Konstantin Malofejev), orosz pártpolitikusok (pl. a Haza pártból Dmitrij Rogozin) vagy az Orosz Ortodox Egyház részvételével.

“Természetesen” az itt korábban idézett, “különleges” világpolgárok észre sem veszik, hogy egyik csatornájává váltak a Political Capital megrendelői körének. Ezen nem is kell csodálkozni, mivel jellemzően “humán értelmiségiek” és talán az angol nyelvet sem bírják (ha egyáltalán), vagy használják olyan szinten, hogy a Political Capital tanulmányt egyáltalán értékelhessék a maga igazi mivoltában, azaz teljes hátterével egyetemben! Így azon sem kell csodálkozni, hogy valóságos személyes gyűlölet uralja hozzászólásaikat, ami már saját forrásból ered. Így pedig teljesen elszakadnak a magyar átlagpolgároktól, ami roppant sajnálatos.


Itt is álljunk meg egy kicsit

A fenti, Political Capital-ra és annak megrendelői körére vonatkozó megállapításokat még azelőtt tettem, hogy kiszivárgott volna az ún. Soros lista. Az augusztus 16-i Ismét leleplezték Sorost és a 444.hu-t (M1 Híradó) híradás erről a következőképpen számolt be:

De megtekinthetők az ugyanezen napi TV2 – “KISZIVÁRGOTT A SOROS-LISTA” és a Soros politikai befolyása – Echo Tv videók is. Ezekből — úgy vélem — úgy a “Political Capital mögöttiség” mint a lehető legszélesebb világpolitikai vetületek bőségesen kiderülnek. És az itt megjelenő információknak az égvilágon semmi közük nincsen valamiféle magyar kormánypropagandához !

Akiben azonban még maradtak volna ilyen fajta kétségek azoknak javaslom az alábbi, szintén augusztus 16-i Fox News hírértékelés megtekintését:

Az amerikai háztartások 81,4 %-ába eljutó TV csatorna azokat a kérdéseket veti fel, melyek az amerikai közvélemény szempontjából jelentenek igen komoly veszélyt Soros György tevékenységéből kifolyólag. Három kritikus kérdést tárgyal a Hillary Clinton-hoz köthető legújabb kiszivárogtatások kapcsán (ajánlom még az ugyanaz napi Hackers release Clinton donor’s controversial documents, valamint Congressman demands FBI director clarify Clinton commentsés Gingrich’s take: House GOP gets FBI report on Clinton videókat is a komplett amerikai helyzetkép megismerése céljából):

George Soros and Hillary Clinton: Hackers believed to be backed by Russia exposed more than 2,000 documents connected to Soros and his Open Society Foundations

  1. George Soros and Hillary Clinton: Soros has given about $10 million to groups opposed to policies of Israel.
    George Soros and Hillary Clinton: He has funded individuals accusing Israel of war crimes and given a variety of grants to people who hate Israel.
  2. George Soros and Hillary Clinton: Soros has funded investigations of individuals who are opposed to radical Islam.
  3. George Soros and Hillary Clinton: Soros has donated about $13 million to the Democrats this election cycle, including $7 million to a Clinton super PAC.

Azaz: A vélekedések szerint Oroszország támogatását élvező hackerek több, mint 2000 Soroshoz és a Nyílt Társadalom Alapítványokhoz kapcsolódó dokumentumot hoztak nyilvánosságra.

  1. Soros körülbelül 10 millió dollárt juttatott Izrael politikájával szemben álló csoportoknak.
    Olyan személyeket támogatott és támogat, akik Izraelt háborús bűnökkel vádolják, és különböző adományokat juttat olyan embereknek, akik gyűlölik Izraelt.
  2. Soros finanszírozott és finanszíroz olyan személyek elleni vizsgálatokat, akik ellenzik a radikális iszlámot.
  3. Soros mintegy 13 millió dollárt adományozott a Demokratáknak ebben a választási ciklusban, beleértve a Clinton jelöltségének támogatására létrehozott, ún. super PAC-nek [ld. még Ready for Hillary] juttatott 7 millió dollárt.

Az idézett KVP-k tehát egy Soros György neve által fémjelzett világhálózat “talpasai” itt Magyarországon — anélkül hogy egyáltalán erről tudomásuk lenne. Ez a hálózat amerikai értelemben “szélsőbaloldali” irányvonalat visz (ld. a Fox News besorolást), itteni és európai értelemben pedig szélsőliberálisat. Ennél is tovább mutat azonban politikai, különösen világpolitikai és filozófiai értelemben az, hogy ez a hálózat a XX. század győztes ideológiájának az Ayn Rand nevével fémjelzett objektivizmus-nak (a vele éppen ellentétes oldalon álló kommunizmussal szemben) a talaján áll. Erről persze még kevesebb fogalmuk van a hálózat magyarországi aktív résztvevőinek.

Ezért született az ezzel egyidejűleg és párhuzamosan megjelenő, Uralkodik az objektivizmus a korábbi kommunizmus után című bejegyzésem. Ezt szintén el kell olvasni ahhoz, hogy érthető legyen az objektivizmus uralma mindenkire kiterjed, aktuálpolitikai sőt pillanatnyi hatalmi hovatartozástól függetlenül. Az abban foglaltak megértése után a legkomolyabban remélem, hogy az itt idézett példában szereplők és azokkal azonos utálatot kifejezők egyike sem marad olyan véleménynél, hogy ebben a bejegyzésben őket pécézem ki, avagy “ravaszul” támadom. Tehát kérem, hogy olvassák figyelmesen el azt a párhuzamos bejegyzést is !

Kis megállónknak itt vége (majd a lényeges “harangtörténeti” folytatások)


És persze itt véget is ér ez a bejegyzés. Aki azonban kizárólag csak ezt olvasta annak csak akkor lesz teljes képe az itt eddig leírtak további vonatkozásairól ha veszi magának a fáradtságot a Világharang a világ átlagpolgárainak című, ezzel párhuzamos és egyidejű bejegyzésem megismerésére. Fundamentális és az emberiség jelenlegi helyzetében roppant súlyos kérdésekről van ugyanis szó, melyeket ennél rövidebben nem lehetett igazi hiteles módon sem kifejteni, sem pedig a fejekben, különösen a “különleges” világpolgárok fejeiben, uralkodó szellemi káoszra megfelelően reagálni.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s