Káosz’16: Nálunk 10 éve “dühöng” az “amerikai kivételesség” itteni befolyása, mint soft power

[Világőrület 2016] A “dühöngés” 10 évének elemzése azt is képes megértetni, hogy lényegében mi történt velünk egészen 1956 október 23-a óta, azaz az elmúlt 60 évben. Ezt jól mutatja a bejegyzésem tartalomjegyzéke. “Twitter, Facebook, e-mail türelmetlenségű” olvasók érdekében az egyes tételek mögött URL-k is vannak. Így a tételekre kattintva előre be lehet “kukkantani” azokba. A zárójelekben szereplő “olvasási idő” is az előzetes tájékozódást szolgálja.

  1. 2016. október 23: “Mossuk le a gyalázatot!” (2+ perc)
  2. Az 1956-os amerikai külpolitika kapcsolata a soft power-el (3+ perc)
  3. Jóbarát úr és teljes hazai, illetve nemzetközi munkássága (6+ perc)
  4. A soft power mai értelmezése hazánkban (8+ perc)
  5. Előszó utószó gyanánt (6 nappal az összes többi után, 9+ perc)
  6. Melléklet 2016. június 27-éről (idáig nem, most pedig jelen bejegyzés mellékleteként publikálva): A brit kilépés (Brexit) melletti kampány végtelen cinikussága (7+ perc)

5. Előszó utószó gyanánt (6 nappal az összes többi után)

2016. október 23 – november 8: ez volt a bejegyzés végleges tartalma mögött történtek teljes időtávlata, amit ez az “Előszó utószó gyanánt” címet viselő rész képvisel.

November 5-én illetve ahhoz közvetlenül kapcsolódva publikáltam az “összes többit”, tehát ezen utószón (ami végül is előszóként november 11-én jelenik itt meg) kívüli, 1-4 pontok szerinti részeket. Roppant szűk, 10 egynéhány fős kört céloztam meg, mintegy kísérleti léggömbként. Hogy miért az rögtön egyértelmű lesz azoknak, akik a az 1-4 közötti címek mögött elhelyezett linkekre kattintva belekukkantanak azokba a pontokba.

Végül 9 fő élt a felkínált lehetőséggel. Érdemi visszajelzést mindössze hármójuktól kaptam.

Két ifjúkorú felnőtt gyermekem közül az immár 24-ik életévében járó nagyobbik lányom a következőket írta nekem arra az üzenetemre, hogy “Ha nem most, akkor később hasznodra válhat”:

Szia Apa! A cikkeidet már nagyjából elolvastam, de ahhoz hogy teljesen megértsem, egy párszor majd még át kell olvassam, illetve a videókat is meg fogom majd nézni.’ Egyébként jól összeválogatott írások, nagyon sokrétű, de mégis olvasmányos. Köszönöm, hogy velem is megosztottad, így lesz esélyem a mai társadalompolitikát megérteni, illetve lehet reális rálátásom a dolgokra. Hasznos 😊

8 évnyi Microsoft fejlesztői közösség munkáimban velem szorosan együttműködő szakmai barátom válasza arra nézve, hogy “Talán érdekel”:

Komoly anyag, tömör. Köszönöm

Már a Facebook-on szerzett, közülük legkedvesebb ismerősöm “megtisztelő véleményeket kérő”, 2016. október 22-i posztjára, mely a jobboldalon látható, 1956-os orosz visszaemlékező filmre vonatkozott, nos erre ezzel Magyar Hon bejegyzéssel reagáltam, mégpedig a következőképpen (ehhez csak az ő ismerősei férhettek hozzá):

… az én reflexióm ez lenne (sajnos eltartott összeállítása némi ideig) [és csatoltam a jelen “Előszó utószó gyanánt” rész nélküli bejegyzést, azaz a következőket]:
1. 2016. október 23: “Mossuk le a gyalázatot!”
2. Az 1956-os amerikai külpolitika kapcsolata a soft power-el
3. Jóbarát úr és teljes hazai, illetve nemzetközi munkássága
4. A soft power mai értelmezése hazánkban]

Mire “legkedvesebb Facebook ismerősöm” (továbbiakban “lFi“, Facebook-on létrejött igazi barátkozásunk kezdetét a magyar-hon-reakcio-2014-december-5-uj-hideghaboru-az-eu-ban-merkel-vezetesevel-oroszorszag-a-szovjetunio-es-magyarorszag-szemelyes-megitelese-tortenelmi-perspektivaban diszkusszió örökíti meg, ahol a kifejezőbb “Jelena Medvina” képzett néven szerepel, Dugin magyarokat megbélyegző véleményének utalási helye is abban van) és azt követően én magam, majd ő stb (szögletes zárójelben és dőlt betűsen írva szerepel itt mindaz amit jelen “Előszó utószó gyanánt” rész ide illesztése során, itt tettem már csak hozzá):

Hoppa,,, Sanyi.. csak kérdés az, mi tartott ilyen soká, ha érted , mire gondolok. Miért nem tudták még a jó időben befolyásolni az eseményeket, mondjuk, 1942-44 között? Ki nem engedte őket megakadályozni a sztalin előrenyomulását Közép Európában az időtájt ?

“én” 2016. november 6-án déli 12 óra 35 perckor: A válasz számomra egyszerű:
1. A Szovjetúnió 1941 június 22-i megtámadásakor ragyogó strandidő volt. Apám volt a csillaghegyi strandon összegyűlt baráti társaságban az egyetlen, aki a hangosbemondón elhangzott információra úgy reagált, hogy “Hitler elvesztette a háborút”. A többiek hülyének nézték.
2. A történelmi hozzá nem értés még ma is tobzódik. Ennek egyik tevőleges megszemélyesítője számomra azon ifjúkori barátom, akinek éppen most írtam a következőket (privátban):
“Re: “Elolvasnám, ha – ahogy már korábban jeleztem is – nem lenne irgalmatlanul hosszú számomra.”
Ha az ” az időd, a figyelmed [ennyire] véges”, akkor elnézést a kifejezésért, de nem kellene annyi energiát fektetned a hamis külső befolyások oly annyira való, továbbhabosított propagalására. Hogy megértsd miért írom ezt, bejegyzésem legelejét kiegészítettem egy üzenet összefoglalással [most már jelen “Előszó utószó gyanánt” részt követően olvasható]. Ez egy képi megfogalmazás + mindössze 4285 leütésnyi, azaz 2,86 KIS gépelt oldalnak megfelelő szöveg. Ennyire se lenne kapacitásod vagy időd?”
3. Mellesleg Oroszországban sem volt soha jobb a helyzet a történelmi hozzá nem értések tekintetében. Bizonyos szempontból még sokkal rosszabb volt, ha az Иван Грозный-féle Опричнина-hoz vezető időktől kezdve, azaz kb. 450 év [távlatában] nézünk mindent. Erről majd egy külön bejegyzésemben szólok majd. [Ez akkor lényegileg már készen volt, mégpedig “Az állam vihar szigorúságú ura (Грозный Государь, alias Rettegett) Iván 450 éves árnya vetül az egész Világra. Kizárólag tudatos média manipuláció következtében.” hosszú munkacímmel. Előbb azonban jelen bejegyzést kellett befejeznem és széles körben publikálnom, amit még csak november 11-én tudok megtenni, azután, hogy éppen ezt megírom. Mi több ez után még be kell fejeznem még egy másik bejegyzést, amit szintén előbb kell publikálnom. Ennek hosszú munkacíme egyelőre “Társadalmak irányításának általános eszközrendszere. Összefoglalás azt követően, hogy Trump 2016. november 8-i elnökké választásával már úgy amerikai, mint világszinten jelentős frissítésre szorul az eszközök rendszere.]
Addig is javaslom az ifjúkori barátom miatt készített és mostani bejegyzésem elejére illesztett üzenet összefoglalás [most már jelen “Előszó utószó gyanánt” részt követően olvasható] átgondolását. Megéri!

“lFi”: Mellesleg, nagyon érdemes megnézni a “Бесогон” c. adásait. Что вам от нас надобно [миру]? [vagyis: Mire van szükségetek nektek [a világban] tőlünk? 2016. november 5, Россия 24 YouTube csatorna. Ez az aktuális videó az egyik legnevesebb és leghitelesebb orosz filmrendezőtől, Никита Михалков-tól, azaz Nyikita Mihalkovtól. Nagyon érdemes videóját megnézni, mert eddig ő volt az egyetlen, aki ezt az általam “Az állam vihar szigorúságú ura (Грозный Государь, alias Rettegett) Iván” problémát az oroszoknál gyökereit tekintve úgy tette helyre, ahova szerénységem is eljutott néhány nappal előtte. Igaz ő ezekre az elnevezésbeli sajátosságokra jutott velem szemben, ld. a 3:45-nél kezdődő rész, ahol ő erre az orosz nyelvi eredeti jelentésre jut: “Иван Грозрый – грозный, сердитый, соевластный, жестокий… Но не ужастный.”  Utalva ezzel arra, hogy a Nyugaton elterjedt “Ivan le Terrible / Ivan the Terrible” megnevezésekben a “Terrible” jelző jelentése“ужасный” azaz “кошмарный”, tehát “borzalmas” azaz “rémes”. Ezeket az orosz jelentéseket én a magyar “írtóztató”-val egészíteném még ki, hogy Mihalkov mondanivalója megfelelő magyar jelzős értelmezést nyerjen. A Mihalkovot megelőző, hosszas saját vizsgálódás előtt én az orosz “гроза” azaz vihar szóból indultam ki, melyhez sokkal fontosabbnak tartottam a “государь” szó hozzá illesztését, mint csak a “szigorúságút”. Mely utóbbi Mihalkov “сердитый”-ével mutat hasonlóságot. De csak látszólag! A “государь”-ral, azaz az oroszban a magyar “állam ura”-val kifejezhető szóval együtt azonban mást jelent. Ez majd teljesen világos lesz a lényegileg már november 5-én kész “Az állam vihar szigorúságú ura (Грозный Государь, alias Rettegett) Iván 450 éves árnya vetül az egész Világra. Kizárólag tudatos média manipuláció következtében.” posztom – sajnos még csak jóval ezután esedékes publikálásakor.]

“lFi”És Sanyikám ! Most akkor én megyek sorban:”nem kellene annyi energiát fektetned a hamis külső befolyások….” valóban, de van ez így, kezd elegem lenni, és valami reakciót, választ vált ki bennem.

A másik. Felesleges szembe állítani, vagy összehasonlítani, illetve nálatok, oroszoknál is ugyan így van ez. Pld, a mostani Iván Groznij vita. Igen, az orosz társadalom és folyamatos vitában áll egymással, De Oroszország hatalmas ország, több mint 300 milliós lakossággal [valójában 140+ milliós maga az Orosz Föderáció, de sokan élnek határain kívül, mi több az ottani oroszok többsége Fehéroroszországot és egész Ukrajnát Oroszországhoz sorolja], több száz különböző kisebbség, kultúra, több száz különböző vallás. Csak Moszkvában 12 millióan élnek. Különböző rétegek, különböző nemzetiségek, stb. Viszont, ha a nemzeti össze fogásról van szó, akkor nincs vita ! És nem szoktunk folyamatosan panaszkodni és mindig másokat hibáztatni a különböző kudarcokért.

De egy biztos, a legjobb történelmi leckét 1990-es években kaptuk! Úgy hogy hiába erőlteti a nagyvilág, az a 10-15 év éppen elég volt, hogy magunkhoz térjünk. És ahhoz az elvhez tartunk magunkat -“Россия -это не Европа! Не Азия! Россия-это Россия”! И никому больше не позволим навязывать нам чуждую политику и интересы! És igaz, sokat szidjuk szegény Boruhot [valószinűleg Borisz Jelcinre gondolt], de царство ему небесное, хватило силы и ума не вступит в ЕС и в НАТО в свое время. И Россия осталась единственной стране в Средней Европе, которая осудила бомбежки Югославии. И вот с этого времени, вернее, когда Евгений Примаков развернул свой самолет над Антлантикой,… Собственно говоря, с этого момента Россия начала писать свою новую независимую историю. Bocs, hogy oroszul írtam mind ezt, de nekem ez így könnyebb volt. 🙂

“én”: Re: “Felesleges szembe állłtani, vagy összehasonlítani, illetve nálatok, oroszoknál is ugyan így van ez”
1. Miért felesleges? Szerinted a nagyságrendi különbségek miatt + azért mert “ha a nem….”. Én pedig nem összehasonlítást tettem, hanem ÁLTALÁNOS világproblémaként vetettem fel, hogy “Oroszországban sem volt soha jobb a helyzet a történelmi hozzá nem értések tekintetében”. A “sem” nem csak Oroszországra vonatkozott.
2. Miért felesleges? Szerinted a nagys ……+ azért mert “ha a nemzeti össze fogásról van szó, akkor nincs vita ! És nem szoktunk folyamatosan panaszkodni és mindig másokat hibáztatni a különböző kudarcokért”. Ha már a magyarok ilyetén képpeni le-, és az oroszok felminősítéséről van szó, akkor ebbe egy ilyen Facebook chat keretében semmiképpen sem mennék bele. Hidd el, hogy én magam az ellenkezőjét is teljesen megalapozottan fel tudnám vállalni. Ha érdekel, akkor majd valamikor szóban.
Addig is lezárnám ezt a következőkkel:
3. A ti Александр Дугин-otok szerint a magyarok fasiszták. Így egyszerűen.
4. A ti Путин-otok szerint van miért akár bocsánatot kérni a magyaroktól (ezektől a “fasisztáktól”):
Putyin beszél az orosz elődök vétkéről Kelet-Európa országaival szemben
5. És persze az általad véleményezésre felkínált film annyiban egyoldalú beállítású, hogy a Дугин féle “fasiszta” vonalat számomra egyértelműen túlhangsúlyozza. Hogy milyen mértékben, az már a valós akkori helyzetet kisebb-nagyobb generációs áttétellel NEM fasisztának ismerő magyarok közül – és hidd el, hogy ez a többség – más és más mértékű. Anyám révén én valahol mindkét táborban ott vagyok, azért mert ő tudott Rajk László nyilas testvéréről, talán még látta, talán többször is (ilyen részletekre már nem emlékszem, de biztosan nem a nyilas testvériség keretében, hanem éppenséggel egy nagypolgári zsidó házzal való kapcsolata révén) a háború idején. És személyesen biztosan nem ismerte, de a Rákosi rendszer megismertette vele a Rajk család nagy kommunistáját Lászlót.
LIKE György Csepeli [az ismert “szociálpszichológus és szociológus”,  Csepeli György-ről van szó, aki “lFi” Facebook ismerőse]

“én”: A Бесогон-t korábban néztem, amikor még meg akartam közelebbről ismerni az orosz nacionalizmus/patriotizmus különféle válfajait (amikor a Дугин féle is érdekelt). Ma olyasmit nézek, ami a pillanatnyi aktualitású, de igen hosszú távú kérdésekre a top megmondó emberek válaszainak körét készen adja nekem. Ilyen volt például a tegnap esti Вечер с Владимиром Соловьевым от 06.11.16 második része, mely a felvétel a 49. perc 54. másodpercnél kezdődik. Erre rá is állítottam a hivatkozó URL-t. Remélem itt is működik.
EZ NEKTEK IS ÉRDEKES LEHET, HISZEN ÉPPEN AZT A TOTÁLIS BIZONYTALANSÁGOT MUTATJA, AMI A “KI IS AZ OROSZ?” KÉRDÉS TEKINTETÉBEN FENNÁLL. Mi magyarok szvsz ennél már jóval előrébb tartunk (bocs Szveta)!

“lFi”: Őt folyamatosan nézem, ma is lesz. Nagyon jók a Közel Kelet szakértői is sokat szerepelnek nála. Szatanovszlij az ász. Tegnap is nagyon jó volt. Ma is lesz.
“én”: A mostani még szórakoztató is volt. Különösen a Zsironvszikij féle részek. Legjobb ezek közül is, amikor a “нерусские, кавказцы, евреи” ügyet forszírozta, amit Szolovjov igen intelligensen reagált le “а евреи, только вы не еврей … итд.”
“lFi”: Szolovjev maga is еврей. Mellesleg, USA ban is tanított. Ezért mondta ezt így 🙂 Viszont, azt is ki kell emelni, ez föderális csatorna, de sok ellenzéki is szerepel itt , na meg az oceanon túliak Most nem volt ott Misa Bom .. hát azon akkorát szoktunk nevetni. 🙂 американская интеллигенция, что ни говори, В России им все позволено, прямо с экранов федеральных каналов могут поливать всех и вся. De mindig helyre rakják, különösen Szatanovszkij. Viszont amit Zlobinnak tegnap válaszolt, sokáig nevettünk
“én”: Tudom, azért is extra szórakoztató volt. (Kettőt egy csapásra)

Mint a fentiekből látható három érdemi visszajelzésem volt: az egyik ifjú felnőtt lányomé, velem szorosan együttműködő szakmai barátomé, illetve a Facebook-on szerzettek közül legkedvesebb ismerősömé, “lFi”-é. Megtisztelő volt továbbá a neves Csepeli György elismerő Like-ja.

Ezzel szemben az “lFi”-vel folytatott, alapos és roppant információdús diszkussziómban említett ifjúkori barátomat semmiféle módon nem tudtam rávenni nem, hogy valamiféle érdemi reakcióra, hanem még 1-4 pontjaim elolvasására sem. Még úgy sem, hogy egyenesen felemlegettem neki azt a tényt, hogy erre neki úgymond nincsen ideje, miközben – nyugdíjas lévén neki is rengeteg a szabad ideje – “hihetetlenül sok “energiát fektet a hamis külső befolyások oly annyira való, továbbhabosított propagalására”.

Utaltam továbbá arra is ebben az “Előszó utószó gyanánt” címet viselő részben, hogy majd még a hosszú munkacímmel egyelőre a következőképpen nevezett posztot is meg kell írnom: “Társadalmak irányításának általános eszközrendszere. Összefoglalás azt követően, hogy Trump 2016. november 8-i elnökké választásával már úgy amerikai, mint világszinten jelentős frissítésre szorul az eszközök rendszere.
Ugyanakkor a 2016. nyarán történt Brexit esemény kapcsán draft formában már kész szövegem volt a következő címmel: A brit kilépés (Brexit) melletti kampány végtelen cinikussága. A mostani amerikai elnökválasztási kampány cinikusság tekintetében (no és nem csak abban) messze túltett a “nem piskóta” tartalmú Brexit kampányon. Ezért érdemesnek találtam a már kész, “A brit kilépés (Brexit) melletti kampány végtelen cinikussága” tartalmat ebben a bejegyzésben, annak mellékleteként megjeleníteni, a bejegyzés 6. pontjaként.

Ezzel is elő kívánom készíteni a következő, “Társadalmak irányításának általános eszközrendszere. …” címet viselő bejegyzést, amin éppen dolgozom. Itteni mellékletként is meglehetősen fontos azonban A brit kilépés (Brexit) … “, hiszen jól rámutat az itt megjelenített politikai tartalmak elmúlt 10 illetve 60 évre vonatkozó, eredendő cinizmusára.


Az 1-4 pontok, valamint a 6. pont megismerése előtt pedig álljon itt az, ami összegzésként már november 6-án hozzáférhető volt (azaz itt ér véget a november 11-én elkészült, “5. Előszó utószó gyanánt” című részem):


Lényegi üzenet

A lényegi üzenetet pedig posztom fedőképe fejezi ki:

kaosz16-nalunk-10-eve-k1-duhong-az-amerikai-kivetelesseg-itteni-befolyasa-mint-soft-power

A lényegi üzenet kifejtése:

Durván félrevezető, ha az erőszakmentes fellépések gyakorlatához vakon csatlakoznak a jószándékú emberek (ld. a bal felső képet). Ismerni kell a koncepció kidolgozójának, Gene Sharp-nak (ld. a jobb felső képet) ezzel kapcsolatos teljes nézetrendszerét. Ez ebben a posztban sajnos csak a beágyazott angol nyelvű videó nyilatkozatból ismerhető meg, lévén hogy nem találtam megfelelő magyart.

De nem is kellett nekem, mivel az ún. soft power, azaz puha erő/hatalom koncepciójában (ld. a jobboldalt középen látható ábrát) már jó ideje eszköz úgy a civil ellenállás, mint a társadalom egészének kitartó külső tudati befolyásolása úgy nálunk, mint másutt. Olyan eszközök ezek, melyekkel akár egy állam fennálló rendszerét sikerrel meg lehet dönteni a külső beavatkozó számára igen drága fegyveres erő vagy óriási anyagi erőforrások (korrupció és pénzügyi támadás kívülről stb.), az ún. hard power azaz kemény erő/hatalom, alkalmazása nélkül. Első, látványos esete ennek a koncepciónak éppen 1956-os forradalmunk volt, mint ahogyan elmúlt 60 évünk egész története a soft power velünk szembeni bevetésének számtalan esetével szolgált. Az USA, mint a soft power-t ellenünk is bevető külső hatalom erőforrásainak köre is meglehetősen széles: üzleti tevékenység és innováció, kultúra, politikai értékek és intézmények, külpolitika, képzési/oktatási rendszer. Ezt mutatja az ábra, és ezek befolyásoló kapacitását mind rendre meg is tapasztaltuk, úgy a “rászervezett” civil mozgalmak túlfokozott média megjelenése, mint az általuk akár erőszakszerű vehemenciával megjelenített külső erőforrások közfelfogásunkat tematizálni képes ereje révén.

Döntő tehát, hogy minden jószándékú magyar ember egy jól kidolgozott és az elmúlt évtizedek alatt jól felépített beavatkozási rendszert lásson a soft power-ben. Akár abból kiindulva, amit maga is látott és megtapasztalt az elmúlt években és évtizedekben. Bejegyzésem ezt segíti. Ha valaki ezen túlmenően is szeretné megérteni mindezt, akkor ismerje meg a koncepció teljes rendszerét kidolgozó Joseph Nye (ld. a jobboldali alsó képet) munkásságát. Akinek pedig ez meghaladná az erre általa ráfordítható időt vagy a képességeit, az legalább emlékezzen még mindazokra a dolgokra, amelyek ezt a külső befolyást valamennyiünknek jól reprezentálják, mint a Nyugat jól ismert brand-jei, márkái (ld. alul a középső képet), a társadalmi rendszerek Nyugat által propagált koncepcionális sémája (ld. a bal alsó képet) és benne az ilyen séma keretében könnyen “egyedül üdvözítőnek” deklarálható liberális demokrácia, valamint az amerikai tőzsde jelképe, a Wall Street (ld. a baloldalt középen látható képet). Azon birodalomé, melynek érdekeit az egész amerikai soft power szolgálja szerte a világon. Vagyis nem az amerikai nép érdekeit, de még nem is kizárólagosan az amerikai elit érdekeit. Mint ahogyan az amerikai hard power is ennek a Wall Street szimbolizálta birodalomnak az érdekeit szolgálja.

Ehhez az üzenethez fontos azt is hozzátennem, hogy ha ismerjük Gene Sharp és Joseph Nye munkásságát, akkor semmiképpen sem fogunk balga módon, erőszakkal és szélsőséges elutasítással szembeszállni az elmúlt 60 év során általunk destruktívként megtapasztalt puha erővel / hatalommal. Éppen ellenkezőleg, érteni fogjuk annak aktuális megjelenését és akár megfelelő “erőszakmentes fellépések” segítségével kivédhetjük, sőt akár magunk javára fordíthatjuk ennek a puha erőnek/hatalomnak a jelentkezését. Mi több az eddig “Wall Street szimbolizálta birodalom”-ként aposztrofált birodalom sem lesz többé valamiféle abszolút nemkivánatos és mindenképpen felszámolandó dolog a számunkra, inkább az eddigieknél előnyösebb helyet tudunk majd ennek megértése révén szerezni magunknak a világban.

Ezek a lehetőségek a Káosz’16 sorozat további részeiben* kerülnek majd egyre határozottabban megfogalmazásra általam. És ez adja majd meg nekünk a jelenlegi, egyre fokozódó káoszból való kilábalás útját is mindannyiunknak. Szemben a jelenlegi, igen durva belső megosztottsággal, amit mindenképpen fel kellene ennek kapcsán számolnunk. Szemben tehát azzal, mellyel – korántsem teljességgel ugyan, de egy-egy adott, fő összefüggésen belül – itt, itt, ittitt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt már foglalkoztam. Így a Káosz’16 sorozat ezt a végső célt is szolgálja majd.
* A fedőképen található “K1” jelzés azt mutatja, hogy jelen bejegyzés az első ebben a sorban. A további posztokban ezzel, mint rövid névvel fogok rendre ide hivatkozni.


Részletek

1. 2016. október 23:
“Mossuk le a gyalázatot!”

A soft power már “dühöngési szakasza” során megtapasztalt, immár 10 éves hazai abszurdumának csúcsa a “Mossuk le a gyalázatot!” volt az idei október 23-án. No nem a 10 évvel ezelőtti eseménysorozat volt a gyalázat, hanem az azóta eltelt 10 év változásai. Nem a Gyurcsány féle őszödi beszédtől a 2006. október 23-i rendőrterrorig vivő események akkori államhatalom általi kezelése volt a gyalázat az idei esemény fellépői és résztvevői szerint, hanem éppenséggel a 2010 óta tartó kurzus, szerintük diktatórikus rendszere.

A fellépők között nem véletlenül ágáltak a 10 évvel ezelőtti események közvetlen felelősei, mint Gyurcsány Ferenc, illetve akiknek az akkor meggyalázott emberek egyszerűen az akkori FideszKDNP/Orbán vezette ellenzék által úgymond feltüzelt csőcselék voltak. Ahogyan erről Bokros Lajos 2014 októberében publikusan is nyilatkozott. A rendezvényükön megjelentek között is alighanem sokan voltak olyanok, akik hasonlóképpen vélekedtek annak idején. Mint ahogyan magam is tanúja voltam az akkori munkahelyemen többségben lévő, csak az amerikai kivételesség értékeiben hívő “különleges világpolgárok” ilyen fajta vélekedésének. (Figyelem, a “különleges” világpolgárságnak sokféle árnyalata van úgy ezen belül, mint ezen kívül! Világharang a világ átlagpolgárainak bejegyzésemben már szolgáltattam némi, de csak némi információt erre vonatkozóan.)

Álljon itt tehát egy 12 perces videó összegzés erről a “Mossuk le …” eseményről (ld. alább, baloldalon), majd rögtön mellette egy 30 perces a 10 évvel ezelőtti eseménysorozatról (ld. alább, jobboldalon), melyet már október 23-a nemzeti emlékének meggyalázása miatt is régen le kellett volna mosni mint gyalázatot. Ilyesmire azonban mindmáig nem került sor. Mint ahogyan az akkori rendőrterror felelőseinek megbüntetésére sem.

Mossuk le a gyalázatot – 56-os megemlékezés a Blahán (2016):

A DK, MSZP, MoMa, Párbeszéd, Új Magyar Köztársaság, Szolidarítás közös megemlékezése az összefogás jegyében.

Az őszödi beszédtől a tömegoszlatásig – HirTV Dosszié – 2006:

A Hír Televízió év végi összefoglalója a 2006 őszi zavargásokról (2006. december 27. szerda 21:25 – 22:05).


2.
Az 1956-os amerikai külpolitika kapcsolata a soft power-el

Részlet az amerikai külpolitika neoliberális diplomáciai elméletét, majd annak soft power, azaz “puha erő/hatalom” koncepcióját (mindezzel az “amerikai kivételesség” sajátosan nacionalista ideológiáját, ld. American exceptionalism) megalapozó tudós guru, Joseph Nye 2016. február 22-én megjelent interjújából. A lenti videó erre a nyilatkozati részre lett kifejezetten pozicionálva. A későbbiekben lesz teljes beágyazás is.

Nem a puha erőből/hatalomból következik a világrend? Így ha a demokratikus Nyugat nem nyerte volna meg a hidegháborút, akkor több országot látnánk a szovjet puha erő/hatalom által befolyásolt állapotban?
Does soft power follow world order? So if the democratic West had not won the Cold War, would we see more countries being influenced by Soviet soft power?

Lehet, hogy így lenne.

Emlékezzünk arra, hogy a szovjetek nagyfokú puha erővel/hatalommal bírtak 1945ben.

Európában például a Szovjetuniót nagyon vonzónak találták, mert ellenállt Hitler fasizmusának, Mussolini fasizmusánakAmikor Olaszországban és Franciaországban választások voltak a kommunisták nagyon sok embert megnyertek maguknak, közel jutottak a többséghez. Azt hiszem, hogy ebben az értelemben a szovjeteknek adag puha ereje/hatalma volt. 

Idővel elvesztették ezt puha erőt/hatalmat, ahogyan az emberek kezdték felismerni, hogy belsőleg mennyire elnyomó a szovjet társadalomAmint látták, hogy Magyarország népének lázadását az ország inváziójával fojtották el szovjet puha erő/hatalom elkezdett erodálódni.

Mire a hatvanas évek végére és a hetvenes évek elejére jutottunk – ironikus módon [a sors fintora, mondhatnánk az ismert magyar szófordulattal] – a szovjet nehéz erő/hatalom [a hard power] növekedett: a rakéták száma és a hadsereg mérete stb. De a szovjet puha erő/hatalom súlyos hanyatlásban volt.

It might. One remembers Soviets had a good deal of soft power in 1945. In Europe for example the Soviet Union was regarded as very attractive because it stood up to the fascism of Hitler, the fascism of Mussolini. And when you had elections in Italy and France communists won very large numbers, coming close to majorities. I think in that sense the Soviets had a good deal of soft power. They lost that soft power with time as people began to realize how repressive soviet society was internally. As they saw the invasion of Hungary to repress a popular revolt in Hungary soviet soft power began to erode. By the time you’ve got to the late sixties and early seventies – ironically – Soviet hard power had increased: the number of missiles and the size of the armies and so forth. But Soviet soft power was in severe decline.
softpowerresources1

A soft power erőforrásai (balról jobbra haladva az ábrán): üzleti tevékenység és innováció, kultúra, politikai értékek és intézmények, külpolitika, képzési/oktatási rendszer.

Már itt vegyük észre, hogy az USA maga a soft power alkalmazásával (és nem csak ellenfele ilyen erejének/hatalmának csökkenésével) nyerte meg a hidegháborút. Az ideológiai aknamunka olyan jól ismert eszközei mellett, mint a Szabad Európa Rádió és az Amerika Hangja (Voice of America), az amerikai életformát és életszínvonalat bemutató eszközök sora, a könyvektől és színes magazinoktól a pop-zenén át az amerikai filmekig terjedő, teljes készlet volt számára a soft power közvetítésének igazi eszközrendszere. Ez nekünk, akik átéltük a hidegháborút szinte evidencia.

Mindehhez csak azt kell még hozzá tennem, hogy mi magunk éppen 60 évvel ezelőtt szenvedtük meg legutoljára történelmi hozzá nem értéseink véres következményét, azzal például, hogy hiába vártuk a rádión olyannyira ígért amerikai segítséget.

Akkor én 8 éves voltam (szemben Nye akkori 19 évével), de nagyon jól emlékszem a magukat akkor jól tájékozottnak tartó “okosok” naiv, “jönnek az amerikaiak” várakozására (szüleim szerencsére nem tartoztak közéjük, többek között azért, mert nekik olyan személyes nemzetközi tapasztalataik voltak, melyekből már régen levonták a megfelelő következtetéseket). Mint ahogyan a 23-i “csatornák népe” mondanivalójú Gerő beszédre, a Széna tér és a budai vár ahhoz közeli részének szovjet tüzérség általi ágyúzására közvetlen felettünkről (Martinovics-, korábban Kis-Sváb-hegy) és a Levéltár ennek következtében való felgyújtására, a szovjet tankok vonulására a Szilágyi Erzsébet fasorban, a vidékről jövő élelemszállító teherautókra, melyek utcánk közelébe is eljutottak (hogy “tartson ki Budapest”) stb. És itt csak az általam közvetlenül megtapasztalt tényekre utaltam.

Tehát súlyosan bedőltünk a soft power akkori, még korai alkalmazásának. Mint ahogyan azt követően is, szerencsénkre már nem tömeges vérontás súlyosságával.

Maga az 56-ban történteket ellenforradalomnak minősítő Kádár-rendszer, mellyel “gulyáskommunizmusa”, “legvidámabb barakk” jellege miatt többségünkben már együtt tudtunk élni, és így erős vagy kevésbé erős korlátozottsággal, de mégiscsak támogattuk, nos ennek rendszerével együttesen bedőltünk a nyugati hitelből finanszírozható “új gazdasági mechanizmus” álcája alatt megjelenő, újabb puha erőnek. Ezután “csupán” súlyos gazdasági következményekkel bedőltünk az 1987-ben beindított “rendszerváltozás” puha erőinek is. Ez pedig elvezetett 2006-hoz, amikor megtapasztalhattuk ezen puha erő által hatalomra juttatott kormányzati hamisság rendőrterrorját (jelen “dühöngési szakasz” kezdetét) és az “amerikai kivételesség” számtalan hazai hívőjének erre vonatkozó, teljes passzivitástól a teljes helyeslésig terjedő, támogató magatartását.

Itt az ideje tehát, hogy a lehető legmélyebben értsük a sorsunkat most befolyásoló külső tényezőket. Többek között a soft power-t. Ez a bejegyzés ezen szándékom jegyében született, mégpedig a közös, «Káosz’16» minősítés jegyében. Mert káosz van. Nálunk, de főképp a világban. Ezért ebben a jegyben hamarosan további posztokat is közzé teszek itt. A fedőképen található “K1” jelzés azt mutatja, hogy jelen bejegyzés az első ebben a sorban. A további posztokban ezzel, mint rövid névvel fogok rendre ide hivatkozni.


3.
Jóbarát úr és teljes hazai, illetve nemzetközi munkássága

Október 27-i facebook mémek a Fidesz székház ostromárólAz eddigi “hazai csúcs” az abszurditások terén ugyanezen erők 2014. október 26-i tüntetése volt. Durva erőszakosság terén ma is az vezeti az ilyen ún. demokratikus ellenzéki fellépések listáját. Abban a tekintetben is ez van az élen nálunk, amit ennek kapcsán a Facebook alapú információs hadviseléstől a hibrid háborúig (Magyar Hon, 2014. október 30.) című bejegyzésem kifejtett. Ahhoz ma legfeljebb azt tenném hozzá, hogy akkor nem kisebb személyiség állt emögött, mint az elhíresült “Jóbarát”. Azaz André Goodfriend, aki ekkor még az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője volt, és maga is részt vett ebben a tüntetésben (mint ott volt szinte minden tüntetésen itteni “munkálkodása” idején).

A történtek megerősítéseként álljon még itt Lovas István újságíró ezzel kapcsolatos akkori Facebook bejegyzése is:

m-andre-goodfriend-for-mary-a-ryan-award

Azért nem kis személyiség ő, mert azt megelőzően Szíriában töltött be az ittenihez hasonló, politikai fellazító beosztást a hivatalos mellett, és ezért 2013-ban magas külügyi kitüntetésben is részesült (ld. itt emellett, minek forrása).

Ennek mélyebb igazolása is van, amit a magyar “demokratikus ellenzék” feltüzelésében játszott, nyilvánvaló szerepe “csak” egyértelműen igazol.

Az amerikai külügyminisztériumban (State Department) az Office of eDiplomacy szervezetébe vonult vissza Budapestről a jelenleg 59 éves szakember. Ennek politikai fellazító tevékenységéről, amit mint szakértő háttér szervezet már jó ideje folytat, semmi publikus információ nem áll rendelkezésre. Magának “Jóbarát” úrnak is csupán egyetlen publikus megnyilvánulása volt mióta már hivatalosan is annak égisze alatt tevékenykedik. 2016. szeptember 30-án tette közzé nyilvános vita céljából a minisztérium 2016-os Nyílt Kormányzati Tervezetét (State Department’s 2016 Open Government Plan), mégpedig egyszerű “szenior tanácsadó” aláírással. Itt azonban minden korábbi eDiplomacy tevékenység frissítéséről van szó. Olyan kezdeményezésekről melyek hosszú évek óta uralják az amerikai diplomáciát. DiplopediaCommunities @ State, Corridor, The Virtual Student Foreign Service (VSFS), TechCamps, Tech@StateState Department Sounding Board, Virtual Work Environments — ezek az Office of eDiplomacy Wikipedia szócikk szerint a “tudáskezelés és új média technológiák” körébe tartozó legfontosabb programjai a szervezetnek. A mostani dokumentum azonban teljes képet ad, amiből csak négy momentumot emelnék ki a tevékenység jellegének, kiterjedtségének és alaposságának illusztrálására. Egy ilyen kiépítettségű, a külügyminisztérium egészét behálózó és gyakorlatilag meghatározó szervezeti tevékenység aktuális megújításának tervezetéért felelős “szenior tanácsadó” nem akárki!

Public Engagement

The Bureau of Public Affairs (PA) engages domestic and international media outlets to communicate timely and accurate information with the goal of furthering U.S. foreign policy and national security interests. In carrying out its mission, PA employs a wide range of media platforms to provide historical perspective and conduct public outreach. PA plans strategic and tactical communications, conducts press briefings, pursues media outreach, and manages the Department website. They use social media and other modern technologies to engage the public and oversee the Department’s six international Regional Media Hubs, which serve as overseas platforms for engagement of foreign audiences via various media outlets. PA arranges town meetings and schedules speakers to visit universities, chambers of commerce, and communities to discuss U.S. foreign policy. These resources inform the public, the press, and Department bureaus on United States diplomacy and foreign affairs.
The Bureau of Consular Affairs (CA) engages with U.S. citizen and non-U.S. citizen publics to provide them with timely and accurate information, shape realistic expectations about consular services, and improve understanding of controversial and/or politically sensitive consular issues. Public engagement helps establish a positive view of consular activities, develop professional contacts, and prepare the consular public with realistic expectations of what to expect when they do apply for services. Consular sections generally reach out to travel agents, professional and educational groups, Chambers of Commerce, the diplomatic and consular corps, and expatriate groups. Consular managers serving overseas are advised to make certain that the consular information on their U.S. embassy or consulate website is current and readily accessible. At some posts where access to the Internet is limited, consular sections prepare information sheets, brochures, and other publications on subjects of recurring interest to applicants for both U.S. citizen and visa services. U.S. embassies and consulates also ensure that copies of the Department’s current Country Specific Information sheets, Travel Alerts, application forms, and Travel Warnings are readily available, free of charge in the consular section. CA views the Internet as one of the most effective means of providing information to the public. However, in addition to online communication, consular sections also reach out to U.S. citizens through in-person “town-hall” meetings, in order to address frequently asked questions and specific concerns, while building a strong, mutually beneficial relationship between the embassy or consulate and resident U.S. citizens.

TechCamp

TechCamp (http://techcampglobal.org/) is a program through which the Department organizes interactive, hands-on workshops in various locations around the world to increase digital literacy and technology skills among civil society organizations, NGOs, civic activists, journalists and others who work with tech trainers and experts to apply technology solutions to real-world issues. Each TechCamp includes built-in, dedicated follow-on programs, projects and workshops to keep participants, trainers and Department staff connected and to provide means for participants to realize and achieve their projects. TechCamps advance the Department’s diplomatic and development goals in several ways, such as forming networks to catalyze new partnerships among countries and various communities, increasing civil society’s ability to strengthen their reach and impact in an increasingly competitive global environment, and focusing on bridging digital gaps to advance policy objectives. More than 3,000 participants globally have taken part in a TechCamp since the program’s inception in 2010. Inquiries can be directed to TechCamp@state.gov.

Imagery to the Crowd and MapGive

A lack of quality geographic data handicaps government and non-government organizations attempting to respond to critical humanitarian and development needs. To address this problem, the Department’s Humanitarian Information Unit (HIU), within the Office of the Geographer and Global Issues (GGI) of the Bureau of Intelligence and Research (INR), collaborated with USAID and the nongovernmental Humanitarian OpenStreetMap Team (HOT) to launch an initiative that relies on crowdsourcing to create better geographic data.
First, the HIU created the Imagery to the Crowd (IttC) initiative to help support the use of OpenStreetMap (OSM) for humanitarian response, disaster risk reduction, and sustainable development. It addresses significant data gaps for humanitarian and development needs by publishing high-resolution commercial satellite imagery purchased by the U.S. government in a format that public volunteers (“the crowd” e.g. individual volunteers, students, professionals, etc.) can easily map into OSM. To date, mapping projects have been completed in support of disaster risk reduction in Nepal, disaster response in the Philippines, community resilience projects in Uganda, humanitarian logistics in the Democratic Republic of the Congo, refugee camp planning in Ethiopia and Kenya, and malaria prevention in Mozambique.
Second, in order to grow the crowd, the HIU and the Bureau of International Information Programs (IIP) created MapGive, a Department educational and public diplomacy initiative to bring people around the world into the OSM community by teaching them about the importance of creating open map data, giving them the skills to map, and helping them get connected with mapping efforts through a userfriendly website. New volunteers are engaged in creating open geographic data that can help empower organizations and communities to make decisions across a range of environmental, economic, and crisis management themes through http://mapgive.state.gov/ and @MapGive on Twitter.
The data created is made freely available to the public through the Open Data Commons Open Database License 1.0. There are many other free maps on the Internet, but most have legal or technical restrictions preventing others from using the data openly. With OSM, both the maps and underlying data can be downloaded for free, for developers or anyone to use or redistribute. Additionally, in many places of the world where there is no commercial motivation to develop this data, OSM is often the best available resource. During a crisis response, digital volunteers can be mobilized quickly to create new data, with their efforts coordinated by HOT.

Overseas Schools

The mission of the Department’s Office of Overseas Schools is to promote quality educational opportunities at the elementary and secondary level for dependents of American citizens carrying out our programs and interests of the U.S. government abroad. The goal of this office’s efforts is to increase mutual understanding between the people of the United States and the people of other countries by upgrading educational institutions which serve to demonstrate American educational principles and methods employed in the United States. In addition to the collaboration that occurs between a U.S. embassy or consulate and Department of State-assisted school, both informally and formally through embassy representation on the school board, the Department established an Overseas Schools Advisory Council in 1967. This Advisory Council was created to seek the advice of American leaders from the business, foundation, and educational communities in pursuing the goal of assuring quality education for American children attending Department-assisted schools overseas.

Ehhez érdemes hozzávenni a “Jóbarát” karrier profilját, ami a LinkedIn-ben mindenkinek a rendelkezésére áll. Lényege a következő:

Ez utóbbi, “legfelső fokú” tanulmányainak egy produktuma a weben is megjelenik: Public perceptions of the new media: a survey of British attitudes, Media Culture Society July 1988 vol. 10 no. 3 pp. 303-321. Magyarul: A publikum új médiával kapcsolatos percepciói: a brit hozzáállás felmérése, azaz a britek hogyan látják az új médiát. Ezt Ralph Negrine-el közösen írták, aki – szemben ővele – akadémiai karriert választott és ma a “politikai kommunikáció professzora” a sheffieldi egyetemen. Hogy a “new media” (új média) mit jelenthetett számukra ahhoz vissza kell mennünk időben.

Az “old media” a 80-as években a hagyományos, földi sugárzású TV, a rádió és a nyomtatott média voltak. Az analóg jelekkel működő kábeltelevízió volt akkor a legelterjedtebb újdonság, illetve az ennek nyomán akkor már szintén gyorsan terjedő műholdas televízió. Ezek az új technológiák új műsorszórási üzletágakat indítottak útra. Elég 3 ma is meghatározó példát említenünk: HBO, mely Magyarországon 1991 óta elérhető; Turner Broadcasting System a nálunk is régóta ismert CNN-el vagy Cartoon Network-el; Christian Broadcasting Network (CBN), mely szinte úttörője volt mindennek, bár hazánkban nem játszott komoly szerepet.

Ezt követően munkahelyei, ahogyan én látom:

Azaz emberünk már úgy lépett az USA konzuli szolgálatának területére, hogy az akkori új média (kábel- és műholdas televíziózás) politikai, adott esetben külpolitikai célú kihasználásának lehető legjobban kiképzett szakértője volt. Ezt követően pedig egyre magasabb konzuli beosztásainak fedezetében a külügyi munka egyre korszerűbb kommunikációs megoldásainak “terepkísérleti” élvonalában dolgozott szinte mindvégig. Végül ezt a tudáshalmazt már nem csak képzéseken (“mentorálás” stb.) keresztül osztotta meg a területen dolgozó kevésbé felkészültekkel, hanem két, a “puha erő” kifejezetten nehéz terepi feltételek melletti sikeres alkalmazásának bemutatására irányuló “mesterkurzus (master class)” projektet is keresztül vitt az amerikai külügyi szervezet okulására. Egyet a 3 éves damaszkuszi misszió során, ahol formálisan főkonzul volt “csak”, és egy másikat pedig az 1 év és 7 hónapos budapesti misszió keretében, ahol névlegesen a misszió helyettes vezetője volt, de amelyre külön 10 hónapos magyar nyelvi kurzussal készült azt megelőzően. A diplomáciai védettség oltalma alatt veszély nélkül tehetett bármit a két rendszer lehető legszélsőségesebb aláaknázása érdekében! Hazánk kiszolgáltatottsága miatt még a magyar kormány kiutasítási kérését is egyszerű pofátlansággal elutasíthatta minisztériuma.

Megjegyzés: “Képzési tevékenységére” nézve ma már semmiféle kereséssel nem találni közvetlenül erre irányuló forrásinformációt a weben. A kérdéses időszakban, amikor botrányt botrányra halmozott “mesterkurzusával” minálunk, akkor még volt egy ilyen. Erre határozottan emlékszem. Sajnos akkor még nem tartottam fontosnak lementeni azt a forrást magamnak. [Az akkoriban lementettekből viszont előjött nekem a neokon-okra vonatkozóan publikált, roppant fontos korábbi információ, amit ma már csak így lehet elérni: “Helterskelter to World War Three” search by Paul Craig Roberts. Értsd: a Google keresés gyanús keresésnek minősíti illetve nem lehet ma már könyvjelzőként lementeni a Chrome-ban. A neokonokkal való ilyen kapcsolódás ugyanakkor már önmagában sok mindent elárul, mivel mindkét “mesterkurzus” projektje a neokon hátterű “puha erő” alkalmazási időszakkal esett egybe.]

4.
A soft power mai értelmezése hazánkban

Értelemszerűen adódik, hogy mindezt a “puha erő” fogalmának további, mégpedig hazai relevanciájú leírásával kellene befejeznem. Nagy örömömre az eltelt 10 év során az ilyen történések közvélemény szintű hozzáértése már eljutott oda nálunk is, hogy ezt egy mindössze 2 hónapja megjelent heti magazin cikk segítségével tudom itt megtenni.

Előtte azonban az angolul tudók ismerkedjenek meg Joseph Nye legújabb interjújával a maga teljességében, mert az alábbi cikk egyedüli, ráadásul súlyos hibája, hogy a “puha erő” fogalmát leszűkíti az erőszakmentes akciók (non-violent actions) körére. Mi több a soft power fogalom atyja Nye (1990 márciusi Bound to Lead: The Changing Nature of American Power, azaz “Vezetni köteles: Az amerikai erő/hatalom változó természete” című könyvében), míg az alábbi cikkben a koncepció atyjaként felvezetett Gene Sharp ezt időben megelőző “erő/hatalom elmélete” csak az erőszakmentességre korlátozódik (ld. Gene Sharp’s theory of power, Brian Martin, 1989). Ráadásul Nye koncepciója az amerikai kivételességnek (American exceptionalism) nevezett, sajátos ottani nacionalizmust képviselő politikaelméleti iskola része (ld. az erre vonatkozó, 32 oldalas PDF kivonatot könyvéből). Ezt megelőző munkássága során pedig a neoliberalizmus nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó alkalmazásának elmélete terén lett első számú tudós (az 1977-es Power and Interdependence, azaz “Erő/hatalom és kölcsönös függés című könyv társszerzőjeként). A soft power fogalom bevezetése óta azonban eltelt 26 év, ezért az ő legújabb interjúja is némi friss információt kínál arra nézve, hogy manapság mit kell elsősorban tudnunk a “soft power”-ről. Emellett az ő munkássága kifejezetten az amerikai diplomácia sikerességét szolgálta mindvégig, így jobban illeszkedik a fenti “Jóbarát”/amerikai külügy részletekhez, mint az alábbi magyar cikk.

Hogy miképpen gyilkol a puha erő? Most megtudod! (Demokrata, 2016. szeptember 5. [a benne lévő MTI képeket a nekik megfelelő videókra cseréltem, mivel ezzel riportszerű kiegészítésekhez is hozzájutunk, továbbá a kulcsfontosságú fogalmak mögé megfelelő Wikipedia URL-eket is elhelyeztem])

Lapzártakor már legalább százan jelentették be, hogy visszaadják kitüntetésüket Bayer Zsolt lovagkeresztje miatt. Nem a publicistáról van szó, a kitüntetések visszaadásakor látszólag erőszakmentes, valójában kemény és szervezett profi akció zajlik, amely azt akarja bebizonyítani, hogy nácik előtt hajlong Orbán Viktor Magyarországa, ezért váltani kell. Ezt sugallja az a Bayer Zsolt kapcsán indult hadművelet is, amit „soft power” néven ismernek a világ virtuális hadszínterein.

A „soft power” szó szerint „puha erőt” jelent magyarul. Valójában olyan formálisan erőszakmentes, kifejezetten civil bázisú politikai akciókat takar, amelyek képesek bármilyen hatalom megbuktatására. Kormányok, államszövetségek, akár a legkeményebb diktatúrák megdöntésére is. Bár a hazai ballib portálok tagadják a soft power szisztémák létezését, illetve azt próbálják bemagyarázni a közvéleménynek, hogy egészen mást takar ez a fogalom, a soft power létező tudomány a nyugati világban: egyetemen oktatják, kiterjedt irodalma van.

[We the people – Dr Gene Sharp [Senior Scholar, Albert Einstein Institution] at Zeitgeist Americas 2011 September 26, 2011]

A hadviselési mód atyja az amerikai Gene Sharp politológus (a képen [ld. a fenti angol nyelvű és angol feliratos videót]), a Harvard egyetem professzora, aki az általa alapított Albert Einstein Alapítványon keresztül terjeszti a tudást a szélrózsa minden irányába. Sharpot saját állítása szerint Mahatma Gandhi fegyvertelen harca és mozgalma indította az új diszciplína elméleteinek és gyakorlati útmutatásainak kidolgozására. A különbség csak annyi, hogy amíg Gandhi mozgalmát mindig átszőtték az általános emberi morál, illetve a gazdag indiai hagyományrendszer aranyszálai, addig a Sharp által teremtett elméleti rendszer egy kifejezetten pragmatikus, minden ideológiát és történelmi kötődést mellőző iskola. Követheti bárki. Felhasználta módszereit a lengyel Szolidaritás mozgalom, de használták a Sevardnadzét elkergető grúz forradalom, illetve a Milosevicset megbuktató szerb OTPOR mozgalom csoportjai is. Az OTPOR tagjait egyébként épp a budapesti Hilton szállóban készítették fel annak idején a harcra. A soft power gyilkos erejét és rettenetes következményeit pedig az úgynevezett „Arab tavasz” eseménysorozatán keresztül ismerhette meg a világ.

A Jóbarát küldetése

Magyarország ellen számtalan soft power akció indult, és indul nyilván a jövőben is. Vitatkoznak a szakértők, van, aki szerint a taxissztrájk volt az első, civil akciónak álcázott, fegyvertelen puccskísérlet hazánkban, de van, aki úgy véli, a magyarok már a Bős–Nagymaros elleni tiltakozások kapcsán is megismerkedhettek a lágy erő acélos keménységével.

Hogy mit és hogyan kell csinálni, azt Sharp ismerteti könyveiben, mindenek­előtt A diktatúrából a demokráciába című kötetében, amelyet harminc nyelvre fordítottak le eddig a világban. Az elsők között oroszra is. Sharp tematikus csoportokba osztva, összesen 198 módszert ajánl az éppen regnáló hatalmak megdöntésére. Könyveinek nyelvezete és logikája feltűnően és szándékoltan egyszerű, alászáll a tudományosság magasabb szféráiból, hogy ne csak a liberális értelmiségiek értsék a bennük rejlő gondolatokat, de akár a burmai parasztok is.

[Sokadszor szólt be az USA Orbánéknak, ATVzrt, 2015. október 29.]

A módszerek igazából a 2010-es kormányváltás után honosodtak meg. André Goodfriend, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ügyvivője igyekezett professzionálissá tenni alkalmazásukat. Ő 2013-ban és 2014-ben állomásozott Budapesten. Ezalatt szinte minden civil tüntetésen személyesen megjelent, messze túllépve ezzel a diplomáciai kereteket. Nem véletlenül. Az amerikai vezetés kezdettől felismerte a soft powerben rejlő lehetőségeket, és alkalmazza is azokat a „demokráciaexport” jegyében. Gene Sharp állítja, hogy egyetlen centet sem kapott a CIA-tól vagy az amerikai külügytől. Ez minden bizonnyal igaz, hiszen a soft power módszere az is, hogy a kormányzati pénzek magánalapítványok, magánintézetek, magánvállalkozások hálózatán keresztül jutnak el a címzetthez. Ez tehát nem változtat a lényegen. Az „Arab tavasz” és az „Ukrán forradalom” fedőnevű akciósorozat a soft power tipikus lépéseivel, civil tüntetésekkel kezdődött, hogy aztán a fegyverek is szerepet kapjanak a „demokráciaexport” fedőnevű káoszban. [saját kiemelésem]

Felnagyít és elhallgat

Sharp szerint a civilnek álcázott, formálisan erőszakmentes agresszió mindig célhoz ér. A kormányok általában az erő jegyében működnek: hadsereg, hatóságok, igazságszolgáltatás, rendőrség… A belföldinek látszó civil fellépés zavarba ejti őket, mert az ilyen mozgalmak okozta fenyegetés tényleges erejét nem képesek azonosítani, ezért nincs is rá megfelelő válaszuk. Márpedig a célirányosan kiképzett és anyagilag támogatott civilek mindenütt hatásosan mozgósíthatók.

Az napi rutinja az akcióknak, amikor bizonyos tényeket, hibákat, tévedéseket erősen túldimenzionálva, felnagyítva tálalnak a közvélemény elé, vagy kiragadják e tényeket valós közegükből, illetve nem létező problémákat, összefüggéseket kreálnak, azaz manipulálják a közvéleményt. Nem véletlen, hogy a hazai civil tüntetések éppen André Goodfriend itt-tartózkodásának idején váltak egyre professzionálisabbá, és egyre manipuláltabbakká is. Nem mintha addig nem lett volna eléggé professzionális és manipulált a hazai markánsan balliberális civil közeg tábora, George Sorosnak és az ő Nyílt Társadalom [Open Society] Alapítványának [Open Society Foundations] köszönhetően, azonban csak napjainkban kezd kiderülni a maga teljességében, hogy Soros miként működtette hálózatát, miként oszt pénzt olyan szervezeteknek és weboldalaknak, amelyek az Orbán-kormány lejáratásán, sőt megbuktatásán dolgoznak. [saját kiemelésem]

[Így megy át 100 ezer ember az Erzsébet-hídon a netadó ellen tiltakozva. 2014. október 28]

Hosszú a leltár, amelyben a 2010-es kormányváltás után lezajlott civil tüntetéseket, tiltakozó mozgalmakat akarnánk összegyűjteni: sajtószabadság, internet­adó, felsőoktatás, rezidensek és így tovább. Mindegyik szervezésében komoly szerepet játszottak a közösségi oldalak, és mindegyikben megjelentek hol rejtett, hol kevésbé rejtett módon a valóságot elferdítő manipulációs elemek. Ezekből ragadunk ki

Védd a fákat! 

[Ligetvédők 20160706 085941, 2016. július 6.]

A Ligetvédők mozgalma a legfrissebb példa [ld. még a sajátosan erőszakos, a többséget akár terrorizálni képes, 2016. március 18. és szeptember 24. közötti fellépéseiket bemutató teljes videókészletet is]. Egész Budapest várja már évtizedek óta, hogy megújuljon a lompos, lepusztult, gyakorlatilag használhatatlan Városliget. Amikor végre megszületett egy nagyszabású terv, amelynek megvalósulásával Budapest nagyot léphet előre az európai fővárosok versenyében, megjelentek az úgynevezett természetvédők, a fák kivágása ellen tiltakozva. Valójában persze nem erről van szó, hiszen a kivágott fákat a magyar törvények szerint eleve pótolni kell, másrészt egy park átépítése elkerülhetetlenül együtt jár fák kivágásával és ültetésével, amit a tervekből pontosan ki is lehet olvasni, itt azonban más a cél: a kormányellenes hisztéria és a botrány eszközeivel sulykolni a közvéleménybe, hogy a hatalom rossz és erőszakos. Itt és most kell botrányt kavarni, mert ha elkészül a Liget, mindenki látja, milyen szép lett.

Szaniszló Ferenc díja

Ez egy sikeres soft power akció volt. A délszláv háború idején Szaniszló Ferenc a legendás Panoráma hírműsor tudósítójaként szenzációs és szinte minden esetben életveszélyes helyszíni beszámolókat készített a magyar nézők számára. Szaniszlót ezért a szocialista kormányok idején a Magyar Újságírók Közössége Táncsics-díjra terjesztette fel, amit vitathatatlanul megérdemelt volna, azonban abban az évben, hogy tőle megtagadhassák az elismerést, hat helyett csak öt díjat osztottak ki. 2013-ban Balog Zoltán miniszter személyesen adta át neki a Táncsics-díjat, ami addig az újságírószakma legrangosabb kitüntetésének számított. Ezt követően baloldali, korábban kitüntetett újságírók sorra bejelentették, visszaadják a maguk díját. A tiltakozásoktól megrettenő miniszter nyílt levélben kérte Szaniszló Ferencet, adja vissza a neki odaítélt díjat, ami megtörtént. Ezzel a baloldali-liberális tábor hatalmas sikert aratott, a Táncsics-díj erkölcsi értéke pedig megsemmisült.

Bayer Zsolt díja

[Tüntetés a Magyar Narancs ellen – Echo Tv, 2015. szeptember 13
Bayer Zsolt 18 perces fellépésére pozicionálva a több, mint egy órás videó felvételt, mivel az eredeti cikkben Bayer ezen fellépésén készült MTI fotó látható.
]

Egy folyóba nem lehet kétszer belelépni. Ami bejött Szaniszló Ferenc esetében, nem jött be Bayer Zsolt kitüntetésekor, pedig míg korábban egytucatnyi tiltakozás elég volt a kormány meghátráltatására, most száznál több tiltakozó sem volt képes Bayer Zsolt lovagkeresztjét visszavonatni. Ehhez az is kellett, hogy több jobboldali kitüntetett nyilvánosan kiállt Bayer Zsolt mellett, így Schmidt Mária történész, Pesty László televíziós személyiség és Bencsik András, lapunk főszerkesztője is. A soft power ezúttal szerencsére puhának bizonyult.

Habony és Rogán

A soft power akciók leghatásosabb eleme, ha korrupcióval vádolják a bukásra kijelölt kormányt. Grúzia, Szerbia, majd pedig Ukrajna esetében a korrupció elleni tiltakozás lett a hatalom megbuktatásának első lépése. A fegyvert Csehországban is bevetették, de ott csak Petr Necas miniszterelnök lemondását tudták elérni vele, az általános felfordulás elmaradt. Magyarország sem úszta meg, az „amerikai kitiltási lista” ügyét mindenki jól ismeri. Máig nem sikerült az amerikaiaknak egyetlen bizonyítékot sem felmutatni, így végül hiteltelenek lettek az amerikai kormányzat kezdetben hatalmas visszhangot vető korrupciós híresztelései. Ez a soft power akció Budapesten ugyan megbukott, de Ukrajnában a legvéresebb polgárháborúhoz vezetett. (Olyan válsághoz, hogy Kijev aranykészletét hamarosan ki kellett menteni Amerikába… úgymond megőrzésre.) Ezek az akciók ugyanis, amennyiben a társadalom belső stabilitását egyéb akciókkal előzetesen sikerült meggyengíteni, életveszélyesek lehetnek, elég az arab tavaszra, illetve Szíria sorsára utalni.

Az eddigiekből is kitűnik, hogy a média a soft power akciók egyik legjelentősebb motorja. Számos nyugat-európai tévétársaság például az első Békemenet félmilliós tömegét kormányellenes tüntetésként mutatta be nézőinek, hogy igazolja a többnyire kívülről vezérelt, baloldali civil tüntetések állításának igazolását a kormányzati terrorról és annak elutasítottságáról, ez azonban nem jött be. A külföldi nézőt rövid távon be lehetett csapni, a hazai közvéleményt nem. A Habony– és Rogán-jelenség, azaz egy, a miniszterelnökhöz közel álló személyiség elleni lélektani hadjárat, avagy a kormány erős emberei kapcsán felvetett korrupciós sejtetések mind ugyanazt a célt szolgálják, a társadalom bizalmának meggyengítését. Hogy egy alkalmas pillanatban ügyesen előrántott civil tüntetések sorozatával oly mértékben megrepesszék a közbizalom falát, hogy néhány jól képzett ügynök jól irányzott lövésével akár egy polgárháborús helyzetet is ki lehessen robbantani, lásd Ukrajna, mert ha egyszer kitör a káosz, akkor a pánik mindent elsodorhat…

A sors fintora, hogy a soft powert a leghatékonyabban az Iszlám Állam nevű terrorszervezet alkalmazza, kombinálva a fizikai terror eszközeivel. Más kérdés, hogy senki se tudja, ki és miért hozta létre az Iszlám Államot, miért szabadították rá ezt a szörnyűséges intézményt az agyonbombázott térség rettegő lakóira, akiknek egyre nagyobb hányada indul el a szegénység és a fenyegetés elől menekülve egy jobb, gazdagabb és békésebb világ, Európa felé. Vajon hogyan függenek össze a George Soros által finanszírozott migráció, az ezt támogató emberjogista szervezetek és a terroristák céljai és eszközei? Ezt nem könnyű felderíteni, pedig ezek háttere sokat elárulhatna a soft power tényleges céljairól és működtetőiről egyaránt. [saját kiemelésem]

(munkatársainktól)

Fotók: MTI [a benne lévő MTI képeket a nekik megfelelő videókra cseréltem, mivel ezzel riportszerű kiegészítésekhez is hozzájutunk]

Demokrata, 35. szám, 2016. augusztus 31.


6. Melléklet 2016. június 27-éről (idáig nem, most pedig jelen bejegyzés mellékleteként publikálva, az “Előszó utószó gyanánt”-hoz kapcsolódván):
A brit kilépés (Brexit) melletti kampány végtelen cinikussága

Nagy-Britannia rendszeresen büszkélkedik azzal, hogy a modern parlamenti demokrácia szülőhazája. Ezért is van óriási jelentősége annak, amikor egy nemzet jövőjének szempontjából óriási jelentőséggel bíró ügyben—mint amilyen a június 23-i népszavazás arról, hogy az Egyesült Királyság bent maradjon az Európai Unióban, vagy pedig távozzon onnan—durván szembesültünk azzal, hogy mennyire álságos, sőt cinikus a brit politika. Ergó a politika (tisztelet a kivételnek).

Számomra ennek egyszemélyes megtestesítője Boris Johnson, aki egyszerűen páratlan lehetőséget látott a maga számára abban, ha ebben a kampányban a saját pártjának miniszterelnöke, David Cameron által képviselt Remain, azaz “Maradjunk benn” kampánnyal szemben, a Leave, azaz “Hagyjuk el [az EU-t]” kampány élére álljon a Konzervatív Párt részéről. Számítása az volt, hogy a “Maradjunk benn” győz minimális többséggel. Ennek megfelelően David Cameron marad a miniszterelnök, viszont a párton belül az ő lehetőségei jelentősen nőnek azzal, hogy ez a népszavazás látványosan megmutatta őt, mint Cameron egyetlen lehetséges utódját.

A “Hagyjuk el [az EU-t]” 51,8%-os győzelme ezért sokkal nagyobb és sokkal kellemetlenebb volt Johnson számára, mint—merem állítani—bárki más számára, aki nem erre számított. Másnap reggel már tüntetők százai vették körül házát, akik hangosan lehurrogták őt, az ondónak megfelelő szitokszóval (scum) illetve őt, amint távozott onnan:
#BREXIT Boris Johnson Called ‘SCUM TWAT CUNT as he leaves home #BREXIT

Johnson végtelen cinikusságát párttársai közül is többen látták. Anna Soubry, prominens parlamenti képviselő és miniszter egyenesen úgy nyilatkozott, hogy “Johnson nem gondolta, hogy győzni fognak“:

Annyi biztos, hogy Johnson zavarodottságát (gondolom nem most akart miniszterelnök lenni, mert ebbe igen könnyű lesz már az elején belebukni) jól mutatja, hogy eddig (3 napról van szó) nem adott senkinek semmiféle interjút, csak az alábbi “győzelmi” beszédet tartotta meg egy sajtókonferencia keretében, ami ugyebár mégiscsak kötelező:

Johnson “hogyan tovább”-ra vonatkozó, pillanatnyi bizonytalanságára nézve én a következőket emelném ki ebből —magyar fordításban is, mint roppant jellemzőket:

In voting to leave the EU, it is vital to stress there is no need for haste, and as the prime minister has said, nothing will change in the short-term except how to give effect to the will of the people and to extracate this country from the supranational system. There is no need to invoke Article 50.

And to those who may be anxious both at home and abroad, this does not mean that the United Kingdom will be in anyway less united, it does not mean it will be any less European. I want to speak directly to the millions of people who did not vote for this outcome, especially young people who may feel that this decision involves somehow pulling up the drawbridge because I think the very opposite is true.

We cannot turn our backs on Europe. We are part of Europe, our children and our grandchildren will continue to have a wonderful future as Europeans, travelling to the continent, understanding the languages and the cultures that make up our common European civilisation, continuing to interact with the peoples of other countries in a way that is open and friendly and outward-looking. And I want to reassure everyone Britain will continue to be a great European power, leading discussions on defence and foreign policy and the work that goes on to make our world safer.

But there is simply no need in the 21st century to be part of a federal government in Brussels that is imitated nowhere else on Earth. It was a noble idea for its time but it is no longer right for this country. It is the essence of our case that young people in this country can look forward to a more secure and more prosperous future, if we take back the democratic control which is the foundation of our economic prosperity. We have a glorious opportunity, to pass our laws and set our taxes entirely according to the needs of the U.K., we can control our borders in a way that is not discriminatory but fair and balanced and take the wind out of the sails of the extremists and those who would play politics with immigration.

vagyis:

A hagyjuk el az EU-t szavazás kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy nem kell sietni, és ahogyan a miniszterelnök [David Cameron leköszönő beszédében] mondta, semmi sem fog változni rövid távon, kivéve azt, hogyan juttassuk érvényre a nép akaratát, és hogyan vonjuk ki ezt az országot a nemzetek feletti rendszer terhei alól. Nem szükséges élni az [lisszaboni szerződésben a kilépésre vonatkozó] 50. cikkel.

És azoknak, akik lehet, hogy otthon és külföldön egyaránt nyugtalanok, ez nem jelenti azt, hogy bármennyire kevésbé egyesült lesz az Egyesült Királyság, ez nem jelenti azt, hogy kevésbé európai lesz. Ahhoz a több millió emberhez akarok szólni, akik közvetlenül nem szavazták meg ezt az eredményt. Különösen azokhoz a fiatalokhoz, akik úgy érezhetik, hogy ezzel a [népszavazási] határozattal valahogy együtt jár a felvonóhíd felhúzása, azért [akarok hozzájuk szólni] mert azt hiszen éppen az ellenkezője igaz.

Mi nem fordíthatunk hátat Európának. Mi Európa része vagyunk. Gyermekeinknek és unokáinknak továbbra is csodálatos jövője lesz európaiként, a kontinensre utazván, értve a mi közös európai civilizációnkat alkotó nyelveket és kultúrákat, folytatva az interakciót a többi ország lakóival oly módon, hogy az nyitott és barátságos, valamint kifelé tekintő legyen. És szeretnék mindenkit megnyugtatni, Nagy-Britannia továbbra is egy nagy európai hatalom lesz. Egy olyan hatalom, mely vezető szerepet játszik a védelemmel és külpolitikával kapcsolatos vitákban, és abban a munkában, mely a világot biztonságosabbá teszi.

De egyszerűen nem szükséges a 21. században részt vállalni egy olyan brüsszeli szövetségi kormányban, melynek a Földön sehol másutt nincs megfelelője. Ez egy nemes ötlet volt a maga idejében, de ez már nem megfelelő ennek az országnak. A [népszavazási döntés] lényege, a mi esetünkbenhogy ebben az országban a fiatalok egy biztonságosabb és virágzóbb jövő látnak akkor, ha visszavesszük a demokratikus ellenőrzést, amely alapja gazdasági jólétünknekCsodálatos lehetőség számunkra, hogy törvényeinket és az adóinkat teljes mértékben az Egyesült Királyság igényeinek megfelelően hozhatjuk illetve állapíthatjuk meg; ellenőrizhetjük határainkat oly módon, hogy az nem diszkriminatív, de tisztességes és kiegyensúlyozott; és hogy kifoghatjuk a szelet a szélsőségesek és azok vitorláiból, akik a bevándorlás kapcsán politikai játékot űznek.

Az Egyesült Királyságban kialakult politikai helyzetet nem túlzás kaotikusnak nevezni. Alex Salmond, Skócia korábbi első minisztere erről így beszélt egy mai (június 27-i) interjúban:

Scotland already preparing for new independence vote – Alex Salmond (RT EXCLUSIVE) [benne a teljes interjú szöveges leirata is]

14:15 If you look at the last few days—I know that viewers across Europe and elsewhere want the best scene of all of this—but I can’t overstate the chaos, the confusion, the headless chicken running about with no sense of direction whatsoever that engulfed all of the political establishment of London, of the major parties.

The one figure, the solid figure, the only figure who’s been speaking clearly, concisely, with total command of the facts and circumstances has been the First Minister of Scotland Nicola Sturgeon. That’s quite clearly she has been the only one who thought this through and planned out.

Therefore she’s already prepared the legislation that’s necessary in the Scottish Parliament in order to provide for the calling of a referendum. That process is already underway so basically she’s got—as we would say—an abductional role. Therefore she’s been the only politician who has been able to come across as being in command of events.

Every other politician, David Cameron, Jeremy Corbyn, all the sort of people who appeared then most of them have gone into hiding, like the Chancellor of the Exchequer George Osborne, they have no idea what they’re doing at the present moment. That’s why she stands alone head and shoulders above the other politicians in the UK. Usually the man, or in this case the woman with a plan is the one that prevails. 15:39

magyarra fordítva:

Ha megnézzük az elmúlt napokat – tudom, hogy a nézők Európában és máshol nem feltétlenül látták mindezt – de nem túlzás káoszrólzavarrólbármiféle irányvonal érzése nélkül szaladgáló fejetlen csirkékről beszélni, mely úrrá lett London politikai hatalmasainak egész rendszerén, a nagy pártokén.

Az egyetlen magányos alak, aki világosan, tömörena tények és körülmények teljes ismeretében beszélt az Skócia első minisztere Nicola Sturgeon volt. Elég egyértelműen ő volt az egyetlen, aki tervszerűen végig gondolta ezt az egész ügyet.
Így ő már előkészítette azt a jogszabályt, amelyre a Skót Parlamentnek szüksége van ahhoz, hogy meghirdethető legyen egy népszavazás*. Ez a folyamat már zajlik. Így tehát alapvetően minden, a szervezés, a feladatok és a menetrend ott van nála ahhoz, hogy megtegye a következő lépést. Ezért ő volt az egyetlen politikus, aki már képes arra, hogy ura legyen az eseményeknek.

A politikusok közül mindenki más: David Cameron, Jeremy Corbyn, a legkülönbözőbb emberek, akik eltűntek, és a legtöbb közülük elbújt, mint a pénzügyminiszter George Osborne, őróluk fogalmam sincs, mit csinálnak a jelen pillanatban! Ez az, amiért ő [Nicola Sturgeon] toronymagasan egyedül áll az összes többi politikus felett az Egyesült Királyságban. Általában az ember, vagy ebben az esetben a , ha van terve, akkor ura a helyzetnek.

* Egy újabb skót népszavazásról azért van szó, mert a skótok Brexit esetén ki akarnak lépni az Egyesült Királyságból, amit csak egy erre vonatkozó népszavazás révén tudnak megtenni.

Nagy-Britannia Nemzeti Egészségügyi Szolgálata (NHS)

A kampányhirdetés: Which NHS Would You Choose? (Melyik Nemzeti Egészségügyi Szolgálatot választaná?)

Ehhez képest az igazság:

  1. A “350 millió font minden héten” állítás elhallgatja azt, hogy az Egyesült Királyságnak speciális kedvezménye van, mely az egyes hetekre eső befizetések összegét 250 millió fontra csökkenti.
  2. De még ezen is túlmutat az, hogy vissz-finanszírozások révén—amelyek egyetemi kutatások, infrastrukturális befektetések és ehhez hasonló dolgokra irányulnak—az Egyesült Királyság befizetése heti 175 millió fontra csökken nettó értékben.

Ennek ellenére a kilépés melletti kampány egyik fő érve ez a bizonyos 350 millió font volt, mégpedig szignifikáns, további csúsztatással: “finanszírozzuk ehelyett a Nemzeti Egészségügyi Szolgálatunkat“. Íme a kilépés melletti kampány hivatalos busza, melyet a Konzervatív Párt vezéralakja, Boris Johnson használt:

sub-buzz-9289-1466848351-4[1]

A nyilvánvalóan kapitális hazugsággal való szembesítés a szavazást követő napon:
Nigel Farage Admits NHS Claims Were A Mistake | Good Morning Britain
(Nigel Farage beismeri, hogy az NHS-re vonatkozó állítások hibásak voltak | Jó Reggelt Britannia [ITV])

A riporter Susanna Raid megkérdezte Farage-t, a “Leave” (Hagyjuk el [az EU-t]) egyik vezéralakját, hogy tudja-e garantálni azt, hogy miután Nagy-Britannia az EU elhagyása mellett szavazott az a hetenkénti 350 millió font, melyet az EU-nak küldenek ezután a Nemzeti Egészségügyi Szolgálathoz kerül.

Farage válasza:

No I can’t. I would never have made that claim. That was one of the mistakes what the Leave campaign had made.  … It wasn’t one of my adverts.

vagyis:

Nem, én ezt nem tudom [garantálni]. Ez a [hivatalos] “Hagyjuk el [az EU-t]” kampány által elkövetett hibák egyike volt. Ez nem az én hirdetményeim egyike volt.

Susanna emellett joggal vetette fel:

So you’re saying that after 17 million people have voted for Leave, I don’t know how many people have voted based on that advert but that was a huge part of the propaganda – you’re now saying that’s a mistake?

vagyis:

Így Ön ezt azután mondja, hogy 17 millió ember szavazott a “Hagyjuk el [az EU-t]”-ra. Nem tudom, hogy [közülük] hányan szavaztak ennek a hirdetésnek az alapján erre, de ez volt a propaganda nagy része. Most pedig Ön azt mondja, hogy ez egy hiba volt?

Farage válasza:

We have a £10b-a-year, £34-million-a-day featherbed – that will be free money that we can spend on the NHS, on schools, on whatever it is.

vagyis:

Van egy évente 10 milliárd fontos, naponta 34 millió fontos könnyű pályánk* – ez szabad pénz lesz, amit költhetünk az NHS-re, az iskolákra, bármi legyen is az [amire költjük].

* A featherbed ebben a kontextusban egy krikett terminológia, mellyel ott azt a könnyű pályát illetik, mely puha és lassú pálya, a kiszámítható pattintás lehetőségével.

Susanna:

You’re not guaranteeing that money as promised?
Nem garantálja ezt a pénzt az igéretnek megfelelően?

Farage:

You must understand I was ostracized by the official Leave campaign as I’ve always done.
Tudnia kell, hogy kiközösítettek a hivatalos “Hagyjuk el [az EU-t]” kampányból, ahogyan mindig is tették ezt velem [a hivatalos kampányok esetében]

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s